Pozsonyi posztja:”Halottról Igazat vagy semmit.Meghalt Esterházy Péter. Ritka kártékony, és felettébb unalmas író volt. Emlékszem, még az érettségi után, hogy “képben legyek” a kortárs irodalommal, és “műveljem magam” belekezdtem a “Hrabal könyve” c. kötetébe. A cím fogott meg, mert bemagyaráztam magamnak, hogy a Hrabal jó – Esterházynál kétségtelenül jobb -, és akkor már illik.Mai fejjel Hrabalról is megvan a véleményem, de most EP a lényeges, kinek könyvében a 2. oldalon nem jutottam túl. Olvashatatlan.Nem értettem, és magamban kerestem a hibát. Aztán elővettem a Termelési regényt. Az 1. oldalon nem tudtam túl jutni, de akkor már tisztult az agyam, s éreztem, hogy ez engem taszít, idegesít, ez valami idegen, beteges, sznob baromság. Aminek a magyar lelkiséghez semmi köze.Ennyit az igazságról. Az embert sajnálom, és részvét illet meg mindenkit, aki szenved és a halállal küzd. Vélhetően most megy majd a csinnadratta, igen, a “mi” részünkről is, mert mi mindig megtesszük a gesztusokat azoknak, akik semmi gesztust nem tesznek mifelénk, s akik Nyírőt meg Szabó Dezsőt kihajítanák a köztudatból. Ne legyen igazam…”Sajnálatos, hogy a konzervatív publicisztikákat, véleménycikkeket, karcolatokat, tárcákat a Pozsonyi-Bayer típusú tollnokok testesítik meg Magyarországon. Arról pedig teljesen felesleges szót ejteni, hogy a magyar lelkiséghez minek van köze és minek nincs. Inkább csak bízzunk benne, hogy nem Pozsonyi Ádám fogja megmutatni az irányt e tekintetben. Addig még én is büszkén vállalom a magyarságomat…
Folytatás