Az előzményeket vélhetően mostanra már mindenki ismeri, de néhány mondatban összefoglalva: Önt megkeresték bizonyos szülők, akiknek nem tetszett, hogy a pomázi iskola kerítését szivárványszínűre festették, ugyanis ez nem mást, mint a Pride által is használt (piros-narancssárga-sárga-zöld-kék-ibolyaszín) zászlót, vagyis az LMBTQ közösség jelképét juttatja eszébe… (kinek is?) Mert hogy az eredeti kiírásában 4 szülőről ír, majd 14-ről. Ez persze szinte mellékes, hiszen, hogy ha az Ön szemét bántotta, képviselőként akkor is névtelen szülőkre hivatkozik.A lényeg nem is ez, hanem hogy miért is baj a szivárvány?1, A legújabb kiírásában ezt írja: “A Mátyás király iskola kerítése az elmúlt napokban civilek által lefestésre került. Pontosan nem tudjuk kik festették le, állítólag 3-4 tanár, szülők és az UTOLSÓ NAPOK SZENTJEINEK KRISZTUSI EGYHÁZA nevű szekta követői.”Ha veszi a fáradtságot, és megnézi, az említett egyházat (vagy mostanra már az egyháztörvény miatt egyházi státuszát vesztett szervezetet) láthatja, hogy hittételük szerint a homoszexualitás gyakorlása bűn. Ebből adódóan, ha valóban ők festették le a kerítést, aligha vélelmezhető, hogy mindezt a buzilobbi, melegpropaganda vagy nevezzük bárminek, nevében tették. Jó eséllyel tehát Önnek jutott eszébe egyből a szivárványszínről a homoszexualitás és a Pride, és a kerítés festői nem is gondoltak bele abba, hogy valaki erre asszociálhat. (Ahogy az Ön példája is mutatja, Freud bácsi dolgozik azért az elmében.)2, Azt írja, hogy szívesen bekapcsolódna a kerítés lefestésébe, hiszen ez a színezet, (mivel a Pride-ot juttatja eszünkbe) “nem ide való”.Nem ide? 1, San Francisco 15.4% 94,234 2, Seattle 12.9% 57,993 3, Atlanta 12.8% 39,805 4, Minneapolis 12.5% 34,295 5, Boston 12.3% 50,540 6, Sacramento 9.8% 32,108 7, Portland 8.8% 35,413 8, Denver 8.2% 33,698 9, Washington 8.1% 32,599 10, Orlando 7.7% 12,508A fenti táblázat az LMBTQ közösség előfordulási arányát mutatja egy kutatás alapján a felsorolt városokban. Ha jószívűen átlagolunk, akkor is 10%-ot mondhatunk reprezentatív minta alapján. Mondhatjuk tehát, hogy a Mátyás Király Általános Iskola tanulói közül minden tizedik diák az LMBTQ közösséghez tartozik, és akkor is oda fog tartozni, ha lefestik a kerítést fehérre. A többi 90% pedig nem lesz homoszexuális egy szivárványszínű kerítéstől, de még attól sem, ha netalántán valaki azt mondja neki, hogy ez a színkombináció mást is jelent: a nem heteroszexuális honfitársaink láthatóságát, elfogadását, jelenlétét köztünk, velünk, mindannyiunkkal.Azokra a diákokra persze senki nem gondol, akik épp abban a korban vannak, hogy ráismernek esetleges homoszexuális irányultságukra. Kinek merik ezt felvállalni? Azoknak a szülőknek, akik minden erővel azon dolgoznak, hogy elfedjék a szivárványnak még a látszatát is egy ártatlan kerítésről? Hogy fogadják el magukat, ha egyesek azt táplálják beléjük, hogy ők nem ide valók?3, A kerítés azokat a jobbikosokat zavarja, akik akarnak maguknak egy jó haknit. Azokat a szülőket zavarja, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent a szivárványszín, és milyen hatásai vannak a gyermekekre. Sarkadi úr! Önt zavarja ez a kerítés, hiszen gyönyörű gyermekei vannak egy heteroszexuális házasságból. Tudja, hogy miért? Mert úgy hozta a sors, hogy épp nem tartozik az LMBTQ emberek közé. Az majd kiderül, hogy a gyermekei és az unokái beleesnek-e a 10%-ba. Ha igen, az nem azért fog történni, mert színes kerítés húzódott az iskolájuk udvarán, de nem is azért, mert nem óvta őket eléggé a buzilobbitól.A Nemzetközi Pszichiátriai Társaság a homoszexualitást 1974 óta nem tekinti pszichiátriai betegségnek, s a homoszexualitás a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában sem szerepel. A fejlett nyugati társadalmakban a pszichiátria és a pszichológia szakmák egységes véleménye szerint nem minősül betegségnek.Ha Ön mégis ezt állítja, és attól tart, hogy valamilyen módon terjed, akkor nem egyszerűen homofób, hanem ráadásul buta is, hiszen evidenciákat kérdőjelez meg. Azok a szülők, akik állítása szerint tömegesen háborodtak fel, csakis az Ön félrevezető és ártalmas tevékenységének köszönhetően verődtek össze, és nem azért, mert bármiféle veszély fenyegetné gyermekeiket.Sarkadi úr! Mi lenne, ha képviselői mandátumához hűen fontosabb kérdésekkel foglalkozna, mint a védett közösségek elleni uszítás, vagy éppen a saját frusztrációjának kivetítése másokra? Ugyan nem vagyok pomázi, biztosra veszem, hogy van ott még elég javítanivaló.Tisztelettel,Jabronka Richárd
Folytatás