A máriatövis egyike a legrégebben ismert gyógynövényeinknek, a népi gyógyászatban századok óta alkalmazzák. Májbetegségek gyógyítására a XII. század elejétől kezdve használatos, de írt róla már a római hetbalista, Plinius is.A modern kutatások kimutatták, hogy a gyógynövényben található aktív hatóanyag, a szilimarin képes megvédeni a májat mind az olyan szintetikus anyagoktól, mint a széntetrakloridok, mind az olyan természetes eredetű mérgektől, mint a mérges gombák.Felhasználás alkalmazás. Tudományosan igazolt farmakológiai hatás: májbetegségek, heveny, vírusos májgyulladás, sárgaság.A máriatövis háromféleképpen védi a májat. Egyrészt stabilizálja és erősíti a májsejtmembránokat, amely megelőzi a méreganyagok behatolását a sejtbe. Másrészt hatékony antioxidáns, amely semlegesíti a veszélyes szabad gyököket. (A szabad gyökök nagyon reakcióképes molekulák, melyek képesek kárt okozni más molekulákban akár még a sejteken belül is. ó)Antioxidáns hatása többszöröse az E-vitaminénak. Harmadrészt pedig elősegítve a fehérjeszintézist, serkenti a májsejtek termelődését, felgyorsítja a károsodott májszövetek regenerációját, az elhalt sejtek lecserélését.A szilibinin megszünteti vagy csökkenti azoknak az anyagoknak a hatását, amelyek a májszövetek vagy a máj zsugorodását idézik elő. A szilibinin “méregteleníti” a májat, és elősegíti a regenerálódását.A tinktúra (alkoholban kiáztatott nagyon erős hatású növényi kivonat – cseppekben adagolják) fokozza az epekiválasztást, és csillapítja a görcsöket. A teaforrázott enyhe emésztési zavaroknál, valamint az epeműködés zavarainál használják.Kiegészítő kezelésként az idült májgyulladásnál és májzsugorodásnál alkalmazzák. Gyakran társítják más gyógynövényekkel, így például gyermekláncfűvel, fecskefűvel, articsókával vagy boldófával.Fertőző májgyulladás esetén orvosi ellenőrzés és hozzájárulás szükséges.Forrás: Csurgó Sándor – Családi gyógynövénytár
Folytatás