“Lassacskán eltűnnek a háziorvosok”címmel írt tegnap is a WebORVOS, a NOL cikkének címe szerint “A magyarok felének nem lesz háziorvosa 2025-re”, és az ombudsmanhoz fordult a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete, hogy az alapvető jogok biztosa igazolja állításukat, ami szerint Magyarország nem képes polgárainak garantálni a testi-lelki egészséghez való jogot, mert már most 259 háziorvosi praxis tartósan betöltetlen, így több mint 400 ezer ember alapellátása megoldatlan. Igen, ezek a jóslatok megalapozottak. És a 259 árván maradt praxis még csak a kezdet, 10-15 éven belül valóban akár a települések a fele maradhat háziorvos nélkül, annyira kihalófélben van ez a szakma. A ma működő háziorvosok több mint 40%-a már 2014-ben 60 év feletti volt. Közel 2500 háziorvos 60 év feletti, és ebből több mint 600 a 70 évet is átlépte… Az ábra jól mutatja, hogy 4 év alatt mennyit öregedett a szakma, és hogy mennyire nincs utánpótlás. Ha a külföldi elszívó hatást is figyelembe vesszük, akkor egyértelmű, hogy az évente belépő kb. 100 háziorvosi rezidens nem fogja tudni pótolni az elöregedés miatti kiesést. És még az is lehet, hogy nagyon jól fog dolgozni a Kormány, megbecsüli a háziorvosokat, és így nem 2000-el, csak 1500-al csökken a háziorvosok száma. Ez messze nem a fele a jelenlegi 6500-as háziorvosi számnak, tehát 10 éves távon kb. harmadával, negyedével csökkenhet a háziorvosok száma. De gondoljuk végig: ha Budapesten kiesik egy praxis, attól a Budapest nevű település még nem lesz ellátatlan. De ha egy faluban zár be az egyetlen doktorbácsi rendelője, ott jó eséllyel nincs tovább. És amiről nem beszélünk: az elszegényedett vidék életminősége sem teszi vonzóvá a falut, így a városi üres állás könnyebben talál gazdára. Mindezek alapján sajnos tényleg nem riogatás, hogy változás nélkül a 2809 község fele orvos nélkül marad.Lehet persze azt mondani, hogy ha a szakemberek szerint egy nemzet egészségi állapotában az alapellátás teljeskörű elérhetősége a legfontosabb, akkor tessék erre többet költeni! Hiszen a “több pénz” itt még a számtanpéldában értelmezhető mennyiség lenne, és ugye van az a (kellően sok) pénz, ami kompenzálja a kistelepülések kulturális hátrányait. Rossz hírem van: ez nem megoldás. Egyrészt, mert ha 2000 orvost kiviszünk a kórházból, rendelőintézetből a falusi praxisokba, akkor ki fog operálni, CT-t készíteni, komoly betegségeket kezelni? (És könnyeden feledkezzünk meg arról, hogy egy MR specialista radiológus vagy szívsebész professzor vajon mit tud kezdeni a falusi rutinbeteggel?) Másrészt: a hagyományos egy falu egy orvos+nővér modell nem is lehet tartós cél, mert nem korszerű, nem nyújt megfelelő beteg-biztonságot. Változik a világ, fejlődik a tudomány, új orvosi eszközök, új eljárások jelennek meg, ráadásul általában is fejlődik az ország, az infrastruktúra: lerövidülnek a távolságok. Mindez változásokat követel, mert az alapellátásban szükséges és korszerű orvosi tudás ma már nem birtokolható egy személy által, és ugyanígy a korszerű és szükséges orvos-technika (modern EKG, ultrahang stb.) nem működtethető költség-hatékonyan egyetlen orvos által. De ha arra gondolunk, hogy a korszerű szemlélet szerint mi mindent várunk el ma egy háziorvostól (a betegei gyógyításán kívül a teljes praxis átszűrése, a kiszűrt krónikus betegek gondozása, a további ellátás megszervezése, de a terület “egészségfejlesztése” is, azaz az egészségesek életmód-tanácsadása, “egészségnevelése” stb.) akkor látjuk, hogy már rég kiosztották azt a bizonyos lámpást is… Ebben a rendszerben több teher nem rakható a hagyományos háziorvosi praxisokra.Hogy mi a megoldás? Ami a világ számos pontján. Ha egyedül nem megy, akkor meg kell próbálni együtt, csoportosan. Ezt hívják a világban csoportpraxisnak, ahol több, eltérő képesítésű – tudású orvos együtt nyújt egy “egészségházban” 10-15 ezer lakos számára emelt szintű alapellátást. A jövő egészségháza inkább hasonlít egy mini-rendelőintézetre, de nem szakrendelések vannak benne, hanem alapellátást nyújt, de emelt szinten.Ebben a modellben a szakellátásokból a “tucat”, az úgynevezett rutinellátásokat a csoportpraxis nyújtja, de miután a tucat-esetből van a legtöbb, így az ellátások zöme közelebb kerül a lakoshoz. A csoportpraxis betegeinek nem kell majd mindenért a szakrendelőbe menni, helyben megkapják a szükséges gyógyítás zömét. Egy csoportpraxisban biztosan dolgozik majd háziorvosi, gyermekgyógyász és nőgyógyász szakképesítésű orvos, de beszállhat pl. belgyógyász, sebész, fül-orr-gégész, vagy reumatológus is. És ne felejtsük: az 5-8 orvos együtt már meg tud venni olyan műszereket (komolyabb EKG, ultrahang stb.) amit közösen ki is tudnak használni.Ami nagyon fontos: a csoportpraxis része számos egészségügyi szakdolgozó, diplomás nővér, mint pl. gyógytornász, dietetikus, házi szakápolást nyújtó ápoló. A praxisban meg kell, hogy jelenjenek új, ma még nem létező szakterületek, amelyek tehermentesítik az orvosokat: ellátásszervező nővér, prevenciós nővér, “felnőtt védőnő”. Ők szervezik majd a szűréseket, gondozzák a nyilvántartásokat, elemzik a praxis lakosságának egészségi állapotát, javaslatot tesznek helyi prevenciós – szűrési és gondozási programokra. De miért is az orvosnak kell telefonálgatnia azért, hogy mikor fogadja a CT a betegét? Miért neki kell összerakni a logisztikailag is ideális “betegutat”, és leszervezni ezt? Az orvos dolga a szakmai döntés, az ellátás technikai megszervezését már rábízhatja másra. Ezekben az egészségházakban működhetnek befogadó rendelők, melyben “körjáratban” rendelhetnek szakorvosok, és a közösségi térben gyógytorna mellett elférnek az egészségfejlesztő civil programok is. A teljes cikk itt olvasható.
Folytatás