Az étkezőkbe az igazolványok vonalkódjait leolvasó szerkezetek kerültek: akik “zöld utat” kapnak, azok be vannak fizetve, azaz ebédelhetnek. Felsősökre, alsósokra egyaránt érvényes az új szabályozás – jóllehet utóbbiak jellemzően csoportosan, a tanítóval együtt étkeznek, esetükben a jogosultság ellenőrzését többen feleslegesnek látják. Sok szülő attól is tart, hogy a diák, hiába van befizetve, pusztán figyelmetlensége miatt marad majd ebéd nélkül – a diákigazolvány ugyanis eddig nem volt kötelező kelléke az iskolatáskának. Más nagyvárosok és külföldi példák alapján vezették be Pécsett is a modern rendszert. Kézenfekvőnek látták azt diákigazolványhoz kötni, mivel szerintük – többek között közösségi közlekedési és más kedvezményeik érvényesítése érdekében – azt amúgy is maguknál tartják az iskolások. Szülők és pedagógusok közül többen is attól tartanak, hogy az új rendszer bevezetésének eredményeként rengeteg lesz majd az elhagyott diákigazolvány, és az ebből eredő bosszúság. Hisz nem minden kisdiák – különösképpen az alsó tagozatosok – képes arra, hogy egy ilyen fontos dokumentum megőrzésére figyeljen. Az irat pótlása pedig a szülőknek jelent majd gondot.
Folytatás