“Rossz kosztot adunk a betegnek. Nincs WC-papír. Nincs szappan a mosdóban. Sokat kell várni a vizsgálatra. Nem tud a zárójelentés hamar elkészülni, mert egyedül vagyok, és mert 15 éves számítógéppel és nyomtatóval dolgozom, amit megtanultam megszerelni ugyan, de naponta elromlik. Ételt a lehető legolcsóbban. A papíroknak mindkét oldalára nyomtatunk. Csak egy zárójelentést adunk a betegnek. Saját munkaruha, saját cipő, saját toll. És amikor a sor végére értünk, kevesebb vizsgálat. Kevesebb eszköz. Egyszer használatosok többször használva, fertőtlenítve. És kevesebb gyógyszer. És abból is az olcsóbb.” – mesélte.Szerinte a rendszernek mindenki megissza a levét: a hozzátartozó, aki fáradt és ideges szakemberekkel találkozik; a nővér, aki semmit nem keres, de rengeteget dolgozik; az orvos, akinek 30 év felett is kell, hogy legyen másodállása és persze maga a beteg, “aki ártatlan, aki magatehetetlen, aki segítségre és szakszerű ellátásra szorulna, és lassan gyakorlatilag veszélyesebb a kórházba betennie a lábát, mint önhatalmúlag elhagyni azt.”"És ki tudna ez ellen tenni? Azok az emberek, akik felállnak, és azt mondják, elég. Azt mondják, hogy nem stadionokat és drótkerítést akarunk, hanem elég pénzt nővérre, orvosra és gyógyszerre a biztonságos betegellátásért. Mert nem állatok vagyunk, hogy drótkerítés mögött hulljunk el a gondatlan gazdáink miatt” – zárta sorait az orvos.
Folytatás