“..Négy szoclib kormány nem volt hajlandó érdemben tárgyalni. “És mi történt 1998-2002 között? De ebbe ne is menjünk bele, a múlttal való dobálózást jó lenne befejezni, és megnézni, ki az, akinek személye nem változott az egészségügyi érdekvédelem élén. Kik azok, akik végigreprezentálták az egészségügy amortizációját? Kik azok, akik hivatottak lettek volna az érdekvédelemre, akik ezért vették föl a fizetésüket… de ezt is hagyjuk! A JELEN TÉNYE! 20%-os béremelés – alapbér? A kézhez kapott pótlékokkal, túlórákkal kifizetett bér 20%-a? 20% – kinek, mikor, és ez mennyit jelent? Egy nővér alapbére – kategóriától függően BRUTTÓ(!) 120-140 ezer Ft. Erre jönne a 20%-os béremelés, bruttósítva!Miért is vagyunk az utcán egy éve? Az 50%-os alapbéremelésért – a szakmában dolgozó minden kollégának! Hol és mi a siker? Lehet, aki 2004- től erre a 20%- os bruttósítás alá kerülő béremelésről sikert kiállt, valóban csak LEFEKÜDT ennek a rendszernek?! Vagy ennyire hülyének néz minket? Ez nettóban 15.000 – 18.000 forintot fog jelenteni. Megállítja ez az elvándorlást? Visszahozza a pályán kívül lévő kolléganőket – akik még nem hagyták el az országot? Kedvet ébreszt a fiatalokban – “Gyertek nővérnek, van ÉLETPÁLYAMODELL! Innen – ide juthatsz! A szakmában dolgozók másod – harmad állásukat otthagyják majd, és nem fáradtan, leamortizálva mennek majd be dolgozni? Hol van a “háttérszemélyzet” béremelése” – akikről megint tudomást sem akarnak venni. Eszembe jut egy hűvös hajnal, egy lerobbant kórház kertjében, ahol József, a fűtő tolta a biciklijét, és gyűjtötte a rőzsét, hogy otthon édesanyjával ne fagyjanak meg télen.Egész életében a kórház háttérszemélyzetéhez tartozott – nélküle nem működött a fűtés, őt hívtuk, ha a kismamáink fáztak, és a rozsdás radiátor már nem működött, és a becsukhatatlan ablakon süvített be a hideg! De Ő még kérdés, hogy kórházi dolgozó-e. Nem baj, hogy mindig – ott volt a betegek érdekében – bár áttételesen, – de őket szolgálta. Mi, nővérek tehetetlenek voltunk nélküle. József egy hajnalon már nem tolta a biciklijét, és nem vitt haza több rőzsét, hiába várta beteg édesanyja – több stresszt már nem bírt. Soha nem panaszkodott. De Péter, a sofőr sem, aki rohant a műtőkbe a műtéti tálcákkal, és mindig pontos volt. Mindig tudta a műtéti programokat, hogy hová kell az állandóan lerobbanó belső szállításra szolgáló autóval néha gyalog szaladnia. Mert bár ők a “kicsik” – ők azok, akik nap, mint nap ugyanannyit tesznek a betegekért, mint bárki más a kórházban, csak ők a láthatatlanok. Ők mindennap megkapják: el lehet menni. És megint ők vannak elfelejtve.”Meg kell határozni, kik tartoznak a háttérszemélyzethez” – mi tudjuk! Sem a 20%-os béremelés, sem az egyéb belengetés nem fog változtatni az egészségügy tragikus helyzetén, hisz ez nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése. Az ígéretekkel pedig már tele vagyunk!”Erre még nem volt példa Európában, hogy három köztestület, a három kamara, az Orvosi, a Szakdolgozói, és a Gyógyszerészi stratégiai partnereinkké váltak, és közösen alakítottuk ki azokat az elképzeléseinket, amelyeket a kormány elfogadott, tehát ez nem a mi sikerünk, ez egy közös siker!” Tisztelt érdekképviselet! Gratulálunk! Erre még nem volt példa Európában, hogy egységesen így kisemmizzék az ágazatban dolgozókat.De a lényeg Önöknek megvan! Hisz a T. Kormány a bérüket a továbbiakban is kifizeti, mivel átvállalta a kamarai tagdíj befizetését! Csak nehogy Önök is úgy járjanak, ahogy mi sokszor az utóbbi időben, hogy a Magyar Államkincstár elfelejt fizetni. Az Egészségügy team munka! Nem fogadunk el megosztást! Egységes béremelést az ágazatban! Tisztelettel – üljenek tovább a tárgyalóasztaloknál – mi kiharcoljuk Önöknek az utcán, amit aláírhatnak! Mi nem a pozícióikra vágyunk, mi csak becsületes betegellátást akarunk!A bejegyzést ihlető videót itt tekinthetitek meg.
Folytatás