Nem először vált témává az egészségügy és annak dolgozóinak egyre romló helyzete, főleg, hogy jelentős, gyakorlati és lényegi változások nem történtek az elmúlt 6 évben, most pedig megpróbálja a helyzetet a béremelés ígéretével elfedni. Azonban, ez nem biztos, hogy olyan teljes körű lesz, mint ahogyan azt bárki gondolna.Ahogyan arra a Független Egészségügyi Szakszervezet felhívta a figyelmet, ez a béremelés rendkívül diszkriminatív jeleket mutat, hiszen a szakdolgozók, akik kórházak és egészségügyi intézmények mindennapi élete szempontjából elengedhetetlen feladatokat látnak el (műszaki és gazdasági dolgozók), úgy tűnik, hogy nem fognak béremelésben részesülni. Nem volt világos számukra továbbá az sem, hogy valójában kik is voltak a szakszervezetek és a kormány közötti megállapodás aláírói, hiszen ők például nem voltak tagjai a tárgyaló delegációnak még júniusban.Nem meglepő azonban, hogy a Kormány nem figyel a valódi érdekképviselete megvalósítani igyekvő szakszervezetekre. 2016 április 11-én a Parlament ülésén Rogán Antaltól, hogy – a vasárnapi boltzár kapcsán – a szakszervezetek nem álltak ott harcosan, amikor küzdeni kellett, ezért a szakszervezetek helyett harcol a kormány. Így rögtön világossá válik, hogy amikor a Kormány a szakszervezetekkel történő egyeztetésről és szakmai konzultációról ír, akkor valójában nem csinál mást, mint egyeztet saját magával, megbeszéli saját embereivel, hogy mi legyen.Ezek után pedig hoz egy rossz döntést, amelynek a következményei az egészségügyben az ételhiány a kórházakban, 2 milliárd forintot meghaladó tartozás némely kórházban, omladozó falak és az, hogy a kórházat egy nemes lélekkel megáldott édesapa újítja fel hálából, amiért a gyermekét meggyógyították. Kinek az oldalán is áll valójában a Kormány?
Folytatás