Évente mintegy 10 milliárd forintra becsülik a szakemberek azt a kárt, amit a fákon rohadó gyümölcsök okoznak. Ma már a többi nemzetgazdasági ágazathoz hasonlóan a mezőgazdaságban is egyre égetőbb a munkaerőhiány, de nem csak szakembereket keresnek hiába, az sincs aki leszüretelje a gyümölcsöt. Ennek egyik oka, hogy vidéken, főleg a leghátrányosabb régiókban mindent ural a közmunka.Ám azzal sem mennének sokra a gazdák, ha az utolsó szemig a ládákba kerülne a zöldség-gyümölcs, mert alig maradt Magyarországon konzervgyár. Általában is elmondható, az elmúlt bő negyedszázad nem a hazai élelmiszeripar felemelkedésének és tündöklésének időszaka volt és ebben színezettől, ideológiai elkötelezettségtől függetlenül valamennyi kormány ludas volt. Az élelmiszer-feldolgozó ipart nem tekintették olyan fajsúlyosnak, mint például a növénytermesztést, vagy az állattenyésztést és politikailag sem hozott volna annyit a konyhára, hogy érdemes lett volna a kiemelt figyelemre.Az uniós csatlakozást követően sem sokat javult a helyzet, mert a 2007-2013-as közösségi pénzügyi ciklusban az 1200 milliárd forintos vidékfejlesztési programból összesen 70-80 milliárd forint jutott az élelmiszeriparra. Ennek az összegnek is jelentős részét is a szőlészet-borászatra fordították. Az ezredfordulót követően néhány évig a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar stagnált, valamelyest még csökkent is a teljesítménye.Az elmúlt időszakban az ipari átlag alatt ugyan, de mégis bővült az ágazat – nyilatkozta a Népszavának Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke. Ennek ellenére a magyar élelmiszer-feldolgozó üzemek versenyképessége jócskán elmarad a kívánatostól, vagyis a versenytársakétól. Többnyire 20-30 éves technológiai megoldásokat alkalmaznak, nem csoda, hogy emiatt jövedelmezőségük is alacsony. A forrás-, illetve tőkehiány miatt pedig elmaradtak a szükséges fejlesztések.Tavaly az élelmiszeripar teljesítménye ugyan 4,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest, de ez elsősorban a 10 százalékkal növekvő kivitelnek volt köszönhető. Ezzel szemben a belföldi értékesítés csak 1 százalékkal bővült, s így tovább folytatódott a magyar élelmiszeripar belföldi piacvesztése. A magyar élelmiszer-ipari termelés értéke éves szinten nem éri el a 3 ezer milliárd forintot.Az élelmiszeripar rendkívül összetett ágazat, hiszen a takarmánygyártástól a konzerviparig, húsüzemekig terjed a skála. A különböző alágazatok teljesítménye változó és kétségtelenül az átlag elfedi ezeket a különbségeket. Sajnos éppen a nagy mezőgazdasági beszállítói háttérrel bíró szegmensek, mint a hús, a tej, a baromfi, a gabonaipar összességükben az elmúlt években inkább az átlag alatt teljesítményt nyújtottak és inkább az olyan speciális területek húzták a hazai élelmiszeripart, mint az izocukor vagy hobbiállat-eledel gyártás – jegyezte meg Éder Tamás. Ezekben az iparágakban viszont jelentős a külföldi tulajdon aránya. Egyébként is elmondható, hogy a magyarországi élelmiszeripar nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a külföldi és a magyar tulajdonú cégek között. A külföldi részesedés volt ennél magasabb is, elérte a 60 százalékot is.Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években változott a helyzet. A mikro- és kis gazdaságok, valamint a feldolgozó beruházásba kezdő mezőgazdasági termelők mintegy 150 milliárd forint értékben pályázhattak uniós forrásokból élelmiszer-feldolgozással kapcsolatos fejlesztésekre az elmúlt években.A kormány idén áprilisban 100 milliárd forint támogatást ígért a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) forrásaiból az élelmiszeriparnak. A hivatalos megfogalmazás szerint az élelmiszer-feldolgozást fejleszteni kell a versenyképesség javítása érdekében.A pályázatokon az élelmiszeripar fejlesztésére 50 milliárd forint vissza nem térítendő és 50 milliárd forint visszatérítendő támogatásra pályázhatnak majd az érintettek. A forrásokból juthat a közepes méretű élelmiszer-feldolgozóknak is. A pályázati feltételeken jelenleg is dolgoznak a kormányzati illetékesek, talán őszre elkészülnek.A nagyok most is kimaradnak a támogatotti körből. Legalábbis egyelőre, mert pillanatnyilag csupán halvány ígérteket lebegtetett meg a kormány az ő támogatásukról. Ez viszont tovább növelheti a távolságot a versenytársaktól és a lemaradást a korszerű technikai, technológiai színvonaltól. Ugyanakkor a magyar élelmiszeripar teljesítményének a felét a pályázatokból kihagyott nagyvállalatok, 30 százalékát a közepes cégek és 20 százalékát a mikro- és kisüzemek adják.
Folytatás