Európa nem bízhatja másra a saját védelmét

Európa biztonságát évtizedeken át az Egyesült Államok szavatolta és finanszírozta. Az amerikai katonai jelenlét, a nukleáris elrettentő erő, a hírszerzési kapacitás és logisztikai háttér lehetővé tette, hogy az európai országok alig költsenek a hadsereg fejlesztésére, így több pénz jutott jóléti intézkedések megvalósítására.Ez a korszak Donald Trump második elnökségével véget ért. Az amerikai elnök nem partnernek, hanem ellenfélnek tekinti az Uniót. Bár az Egyesült Államok NATO-ból való kilépése és az amerikai hadsereg teljes kivonása Európából továbbra sem valószínű, ám a kontinens többé nem építheti saját biztonságát arra a feltételezésre, hogy válság esetén vakon megbízhat Washingtonban. Trumpnak amúgy is más prioritásai vannak, stratégiai figyelme jelentős részben Kína és az indiai–csendes-óceáni térség felé irányul, s az amerikai hadsereg erőforrásait most jócskán leköti az iráni válság.Az európai fegyverkezés ezért biztonsági kényszer. A NATO 2025-ben elfogadott hágai vállalása szerint a szövetségeseknek 2035-ig GDP-jük öt százalékát kell védelmi és biztonsági kiadásokra fordítaniuk, ebből 3,5 százalékot szűken vett katonai célokra. Az európai NATO-tagok és Kanada már 2025-ben közel húsz százalékkal növelték reálértéken katonai kiadásaikat. Németország azt tervezi, hogy 2029-re a GDP 3,5 százalékát fordítja közvetlen védelemre, ami évi több mint 150 milliárd eurós kiadást jelenthet.