A világ nem dőlhet hátra a félidős választások után sem, de lesznek eszközök Trump külföldi akcióinak megfékezésére

Egy sebzett Trump sokkal veszélyesebb lesz, és a külpolitikában éli ki magát. Egy demokrata többségű Kongresszus erősebb nyomást tud gyakorolni az elnök külpolitikájára. Két, egymásnak látszólag ellentmondó állítás, ugyanakkor bizonyos fokig mindkettő igaz lehet a republikánusok megsemmisítő veresége után a félidős választásokon. Az pedig mindkettőtől függetlenül igaz, hogy ha az európai vezetők úgy értelmezik az eredményeket, hogy ezt a két évet ki kell még húzni valahogy, és aztán visszatérnek a dolgok Amerikában a rendes kerékvágásba, akkor nagyon tévednek.Dühös lesz a béna kacsaMiután már hónapok óta biztos demokrata győzelmet jeleztek előre a közvélemény-kutatások, sokan előre ünnepelték, hogy a „béna kacsa” Trumptól már nem igazán kell tartani. Őket aztán gyorsan lehűtötték azok az elemzések, melyek elmagyarázták, hogy az elnök végrehajtói hatalma a külpolitikában jelentős marad, sőt, a helyzet inkább eszkalációs kockázatot vagy kiszámíthatatlanságot jelenthet, semmint nyugalmat. Ennek ellenére is akadt külföldön jó pár politikus, aki nem titkolta az örömét:„Tegnap az amerikai választók nemet mondtak a csak elszegényedést hozó politikára. És a gyűlöletre. A machismóra. A klímaváltozás tagadására és az elitek kiváltságaira” – írta a szintén választásra készülő spanyol miniszterelnök, Pedro Sanchez a Twitteren, Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter pedig Elon Musk orra alá dörgölte, hogy a politika nem egy könnyű műfaj, akkor se, ha vagyonokat költve próbáljuk befolyásolni. De üdvözölte az eredmény Donald Tusk is, Andy Burnham pedig brit miniszterelnökre nem jellemző nyíltsággal gyakorlatilag Trumpot hibáztatta a megélhetési költségek növekedéséért, és kifejezte a reményét, hogy a választók akarata érvényesülni fog, és véget ér a háború a Közel-Keleten.Számukra rossz hírük van a Foreign Affairs szerzőinek, Daniel W. Dreznernek és Elizabeth N. Saundersnek, akik nemcsak példákat hoznak rá, hogy más amerikai elnökök is hasonló helyzetben a külpolitika felé ford