Trump árulása

Donald Trump az elfelejtett munkásosztály hangjaként lett az elmúlt évtizedet meghatározó amerikai elnök. Mostanra mégis eljutottunk oda, hogy pártja azért szenved súlyos választási vereséget, mert nem az embereket érdeklő megélhetési kérdésekkel foglalkoznak. Trump sztorija azt mutatja meg, mi történik, amikor az elitellenes politika köré felépül egy új szuperelit, és szembekerülnek a választókkal. A politikai megrázkódtatás után pedig akár még veszélyesebb irány is jöhet a Fehér Házban. A Republikánus Pártot tönkreverték az amerikai félidős választásokon. A vereség mértékét sokféleképpen lehet érzékeltetni. Legalább 30 helyen fordítottak a képviselőházban, és legalább 7 helyen a szenátusban a demokraták, ezzel mindkettőben egyértelmű többségbe kerültek. A Demokrata Párt jelöltjei évtizedek óta bevehetetlen helyeken arattak szimbólumerejű győzelmeket, például Texasban és Kansasban. A Watergate-botrány árnyékában tartott 1974-es választás óta nem büntették meg a republikánusokat ennyire a választók. Úgy sikerült ezt a vereséget összehozni, hogy két évvel vagyunk Donald Trump óriási elnökválasztási győzelme után, amikor hosszú távra megpecsételődni látszott a demokraták sorsa. És hogy a republikánusok kampányát most is a világ leggazdagabb embere segítette.Az elmúlt napokban nevezték a történteket kék cunaminak, a MAGA-mozgalom végének és a republikánusok számára „közel kihalás szintű eseménynek” is. Ezek közül van, ami inkább a pillanatnyi felfokozott hangulatnak szól, érdemes óvatosnak lenni az ilyen megállapításokkal. De az biztos, hogy valami nagyobb dolog történt, mint az egyébként menetrendszerűen bekövetkező félidős visszaesés a hatalmon lévő politikai erő számára.Abból is látszik, hogy ennél most többről van szó, hogy Donald Trump elsőre nem is próbált csalást kiáltani. Ehelyett közölte, nem ő volt szavazólapokon, mert ha ott lett volna, akkor hatalmasat nyernek. A választás előtt viszont éppen azt hangoztatta, mindenki szavazzon úgy, mintha az ő neve lenne o