Az utolsó időkben még Gajdics Ottó is szerkesztette, ma már csak egy Baross téri háztetőn létezik

A mai napig van két neonfelirat az egyik Baross téri ház homlokzatán. Hiába is keresnénk a reklámozott termékeket, egyik sem létezik már. Sem a Rottenbiller utca 33-35. szám alatti vetőmagbolt, sem az Esti Hírlap.Az Esti Hírlap éppen harminc évvel ezelőtt, 1996. november 11-én jelent meg utoljára. Az olvasó nem gondolhatta, hogy ez az utolsó szám, valószínűleg maguk a szerkesztők és újságírók is bíztak még a folytatásban. A lap vezető sztorija a Bartók Béla úti, nagy felfordulással járó vízcsőfektetés volt. A jegyzet a bortermelés rendezetlenségéről szólt. És közöltek benne interjút az új CD és kazetta megjelenése előtt álló Zámbó Jimmyvel. A futball-válogatott Azerbajdzsán elleni győzelméről szóló tudósításnak, mintha már minden mindegy volna, azt a címet adták: Urbanizált Nyilas-uralom. (Urbán Flórián és Nyilas Elek lőtték a gólokat.) Az utolsó főszerkesztő Lőkös Zoltán volt, az impresszumban a szerkesztők között említették Gajdics Ottót. Gajdics alig két évet dolgozott a lapnál, előző munkahelyén, a Félegyházi Közlönynél szép szavakkal búcsúztak tőle: „Egyrészt bánkódunk, hogy egy jó tollú szerző, nevezetesen Gajdics Ottó írásaival szegényedik lapunk, másrészt örülünk a jó barát és kolléga lényeges szakmai előrelépésének. Ugyanis »A Gajdics« ezután az Esti Hírlap belpolitikai rovatvezetőieként folytatja tovább sajtóbeli munkáját. Szóval így áll össze az örömteli veszteség.” Az Esti Hírlap az 56-os forradalom leverése után született meg. Bulvárlap volt, de amolyan szocialista bulvár, vagyis tartalmilag jórészt ugyanazt írták, mint a többi újság, csak rövidebben, egy fokkal figyelemfelkeltőbb címmel. Amiben mégis más volt, az a megjelenés időpontja. Délutáni lap volt, Budapesten az utcán árulták a rikkancsok, sokszor a dugóban adogatták az autósoknak, és rendszeresen bejártak a kocsmákba, ott is mindig elkelt néhány példány. Az Esti Hírlap címbetűi a szocialista mindennapok részei voltak, bár hasonlóan rajzolt címbetűi voltak a második világháború előtti Estnek és