Mindketten erős jellemek vagyunk. Kettőnk kapcsolatát egyik család sem fogadta kitörő örömmel pont a fogyatékosság miatt: hogy tudunk majd egymásnak segíteni, mit fogunk csinálni. De ez bennünket nem nagyon érdekelt, mert meg akartuk mutatni nekik és a világnak is, hogy meg tudjuk oldani a dolgainkat – és tényleg meg tudjuk. Persze ez sokszor feladással, kényelmetlenséggel jár: például nem lehet egyikünknek sem jogsija, így busszal járunk. Ketten nem érünk egy felet, ahogy mi mondjuk egymás között, de ettől még jól megvagyunk. A család ezt már elfogadta.
Szabó Zoltán József látássérült, felesége, Szabó Alexa mozgássérült. Ez ugyan hozzátartozik az életükhöz, de nem árul el mindent róluk. Házastársak és munkatársak is egyben. Közös, gyógyászati segédeszköz szaküzletüket és webáruházukat, az Értékszigetet tudatosan 2009. december 3-án, a fogyatékossággal élő emberek világnapján alapították, így hamarosan ünnepelhetik a vállalkozásuk 17. évfordulóját.
Történetük számos újrakezdésből áll. A cikk elején idézett Zoltán református lelkészként kezdte a pályáját, majd dolgozott az akadálymentesítés területén, ezt követően fordult az otthonápolás és a gyógyászati segédeszközök felé. Az Értéksziget az otthonukból indult, ma pedig már mindketten egészségügyi szakdolgozóként, gyógyászati segédeszköz-forgalmazói végzettséggel – Alexa idén szerezte meg a képesítést – végzik munkájukat.
Egy hétfői munkanapon találkozunk velük. Fél tizenkettőkor nyitnak, de mindenképp még jóval ez előtt szerettek volna találkozni, hiszen a boltban száz százalékban a vásárlóknak szentelik a figyelmüket. Így jócskán előre is dolgoznak – az interneten rendelt termékek csomagolását már hétvégén elkezdik, hogy a csomagok se vegyék el az időt a vevőktől.
„Nem csak annyi történik, hogy valaki bejön, aztán kimegy” – hangoztatja Alexa. Az Értéksziget nem hagyományos önkiszolgáló bolt.
A termékeket is másképp rendezik el, hiszen itt minden vásárlót személyesen szolgálnak ki. Alexa mindig megkérdezi, kinek és milyen élethelyzet miatt keresnek eszközt. Előfordul, hogy a beszélgetés végén egészen más megoldást javasolnak, mint amiért a vásárló eredetileg érkezett. Néha egy termék megvásárlásáról is lebeszélik a vevőt. „Nem mindenképpen eladni szeretnénk valamit, az a legfontosabb, hogy a vásárlónak jó legyen” – teszi hozzá Zoltán.
A munkaidő nem arra korlátozódik, amikor a bolt nyitva van, hiszen akár hétvégén is szívesen válaszolnak kérdésekre, ha kell. A szabadság viszont szent, akkor sem email, sem telefon. „Az a mi időnk egymásra.”
Szeretnek utazni, most épp Lillafüreden jártak, ahol szomorúan tapasztalták, hogy a vízesés már messze áll a régi formájától.
A sok közös munka mellett szeretünk moziba, színházba, kiállításokra járni és utazni. Nem szeretném, ha rólunk csak a fogyatékosságunk vagy a vállalkozásunk jutna eszébe valakinek. Szeretnénk, ha most ránk néznek, azt lássák, hogy itt van két ember, akiknek az a céljuk, hogy ne a hátrányaikat lássák, hanem azt, hogy így is lehet élni. Nekünk is fontos, hogy legyen időnk egymásra, és ne minden beszélgetésünk a következő feladatról szóljon.
Két város, két gyerekkor
Kettejük történetének megismeréséhez először nézzük meg, ki honnan is érkezett. Kezdjük Zoltánnal.
The post „Ketten nem érünk egy felet, de ettől még jól megvagyunk” – a látássérült Zoltán és a mozgássérült Alexa 17 éve egészítik ki egymást first appeared on 24.hu.
