A Magyar Néprajzi Múzeum Kerámiaterében egymás mellett sorakoznak a még ismerős formájú fazekak és a már magyarázatra szoruló, érdekesebbnél érdekesebb edények. November 11-én ezek közül tizenöt kapott különös figyelmet: az Az agyag emlékezete – Formák, ízek, történetek című kötet bemutatóján néprajzkutatók, gasztronómiai alkotók és a közös munkában részt vevő szakemberek idézték fel a hozzájuk kapcsolódó emlékeket.
A jókedvű beszélgetésben a hűtőszekrény nélküli tartósítás, a dunyhába bugyolált töltött káposzta és egy vicces marokkói főzőedény egyaránt előkerült. A vendégek közelebbről is megnézhették a múzeumi tárgyakat, az est végén pedig két, a könyv receptje alapján készített ételt kóstolhattak meg.

Tizenöt edény, megannyi emberi történet
A csaknem négyezer tárgyat bemutató Kerámiatérből Dr. Szarvas Zsuzsanna néprajzkutató, a kötet szerkesztője és munkatársai tizenöt edényt választottak ki. Ezekből számtalan múltbéli titok kiolvasható, többek között az is, milyen szerepet játszott az ételkészítésben a rendelkezésre álló tüzelőanyag, a háztartás szükséglete vagy egy közösség hagyománya.
Amikor ebben a kötetben gondolkodtam, nagyon fontos szempont volt számomra, hogy ezt a gyűjteményt hozzam helyzetbe. A múzeum régóta törekszik arra, hogy olyan módon mutasson be tárgyakat, hogy történeteket meséljünk rajtuk keresztül. Ebből választottam ki tizenöt olyan tárgyat, amely méltó módon képviseli a múltunkat a kötetben
– magyarázta Dr. Szarvas Zsuzsanna.

A régi edények ihlette mai fogásokat Ács Bori gasztronómiai újságíró és receptalkotó gondolta újra a mai konyha számára, Dr. Szarvas Zsuzsanna néprajzkutatóval együttműködve, a kötet látványvilágán pedig Berta Zoltán grafikus dolgozott. A végeredményben a tárgyak szívet melengető történetei és a kipróbálható, íncsiklandozó receptek egymást egészítik ki.

Dr. Kemecsi Lajos, a Magyar Néprajzi Múzeum főigazgatója ünnepi beszédében többek között arról is beszélt, milyen gazdag és sokszínű tárgyi örökséget őriz a múzeum a régi korok étkezési szokásairól és gasztronómiai kultúrájáról. Ruck János, a Gallicoop vezérigazgatója pedig az alapanyagok iránti tiszteletet nevezte a gasztronómiai örökség és az élelmiszeripar közös pontjának. A most megszületett kötetet mindketten egy hosszabb közös gondolkodás első eredményének tekintik, amelyben a múzeumi tudás kapcsolódik össze a mai étkezési kultúrával.

A dunyha alatt is elkészülhetett a vacsora
A beszélgetést vezető Saly Noémi várostörténész, muzeológus a régi háztartások leleményességét is felidézte. A hűtőszekrény előtti világban az ételek tárolása és a tüzelővel való takarékoskodás mindennapos feladat volt. A régi háztartásokban használt edényekből az is kiderül, milyen leleményesen oldották meg elődeink a mindennapi élet problémáit.
Ma teljesen természetes, hogy műanyag dobozokba tesszük az ételeket, aztán betoljuk őket a hűtőszekrénybe. De amikor egy régi kamrában kellett tárolni a dolgokat, védekezni kellett az egerek és a legyek ellen is. A tojást vagy a húst hosszú ideig kellett eltartani, hiszen nem volt hűtőszekrény. Egészen más kihívásokkal kellett szembenézniük, és ebből a néhány tárgyból is látszik, milyen csodálatosan találékonyak voltak az elődeink, mennyiféle funkciót tudtak adni az edényeknek
– mesélte.
Holes Milán, a Gasztro Gengszter a szabolcsi töltött káposztán keresztül mutatta meg, milyen sokat jelentenek a közösségekben továbbadott hagyományok. Egy internetre feltöltött receptje után személyesen is meg kellett tanulnia a helyi készítési módot.
„Amikor először feltöltöttem a szabolcsi töltött káposztámat, majdnem szétszedtek. El kellett mennem szabolcsi ismerősökhöz, hogy megtanuljam, náluk hogyan szokás. Elmondták, hogy amikor kész a káposzta, dunyhába burkolják, és az étel gyakorlatilag magát fejezi be. Ez egy nagyon régi konyhai technológia, amelyet ma már kevesen használnak” – idézte fel az érdekességet.

A marokkói fazéktól a magyar pulykáig
A kötet a távoli kultúrák közötti hasonlóságokra is rávilágít. Szarvas Zsuzsanna a marokkói tangiát említette példaként, amelyhez különös történet társul.
A tangiát a lusta férfiak edényének is nevezik. A történet szerint a férfi beledobálta a húst, a zöldségeket, a fűszereket, és elvitte egy fürdőbe, ahol folyamatosan égett a tűz. Odatette, hogy majd lesz belőle valami, míg végül valóban egy finom étel kerekedett belőle
– osztotta meg az érdekes történetet Zsuzsa. Egy biztos: a hagyományos konyha állandóan változott, az ízek és módszerek kultúrák között vándoroltak. Saly Noémi a török eredetű töltött káposztát említette példaként, amely mára az egyik legjellegzetesebb magyar fogássá vált.
A Gallicoop az együttműködéssel a pulykahús sokoldalúságára is szeretné felhívni a figyelmet. Nagy Erzsébet marketingvezető elmondta, hogy a vállalat évek óta készít recepteket, a kötetbe pedig saját, valóban kipróbált fogásaik is bekerültek.
„Több receptünk is van a könyvben, amellyel szeretnénk felhívni a figyelmet a pulykahús fogyasztásának pozitív élettani hatásaira. Nagy divat manapság, hogy ezeket a tartalmakat mesterséges intelligenciával megszépítjük, megformáljuk, de itt nem ez történt. Mindent mi készítettünk, mi fotóztunk, mi kóstoltunk, és meg is ettünk mindannyian, a marketinges kollégákkal” – fogalmazott.

Erzsébet arról is beszélt, hogy a pulykát egykor háznál tartották és vágták, nagy mérete miatt azonban az elkészítése komoly feladatnak számított már akkor is. Ma a különböző húsrészek és az olyan technológiák, mint a szuvidálás, már nagyban megkönnyítik a felhasználását. A tartósítás kapcsán azt is hangsúlyozta, hogy számos újra divatba jött eljárás valójában régi tudásra épül.
A fermentálás most nagyon divatos, de régen pontosan így működött a tartósítás a tanyasi világban. Én sokat gyerekeskedtem tanyán, ott ez teljesen természetes folyamat volt. Hiába vannak csúcs-szuper eszközeink és gépeink, ha nem tudjuk használni őket. Szerintem éppen ez hiányzik egy kicsit: hogy újratanuljuk ezeket az ősi módszereket
– mondta.
Amit érdemes továbbadni
A bemutatót záró kóstolón a régi tárgyakhoz társított ízek is megelevenedtek. Az agyag emlékezete című kötet épp azt teszi kézzelfoghatóvá, hogy egy cserépfazék az egykori családok leleményéről, ünnepeiről és hétköznapi szokásairól is mesél. A Magyar Néprajzi Múzeum és a Gallicoop közös könyve ezt a tudást viszi tovább, hogy a többszáz éves tapasztalatoknak a mai konyhában is legyen helyük.
A cikk a Gallicoop támogatásával valósult meg.
The post Mit mesél egy régi cserépfazék ízekről, családról és évszázados hagyományokról? first appeared on 24.hu.




