Churchillnek tulajdonítja a mondást a folklór: a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés az átlag szavazóval. Azért szeretjük a demokráciát, mert mélyen igazságosnak tartjuk azt, hogy minden felnőtt egyforma joggal nyilváníthat véleményt a közélet kérdéseiben. Értékeljük, hogy hosszú, nehéz út vezetett idáig.
De mi van akkor, ha a demokrácia a közösség boldogulásának eszközeként csapnivaló?
Mi van, ha a releváns ismeretekkel nem rendelkező tömegek rendre olyan rossz döntéseket hoznak, melyek hosszú távú szenvedést okoznak mindenkinek?
Jason Brennan amerikai politikafilozófus úgy tartja, hogy senkinek nincs öröktől való joga arra, hogy inkompetens módon meghozott döntéseivel mások életét hátrányosan befolyásolja. Nem arról van szó, hogy a szélesebb ismeretekkel rendelkezőknek alapvető joga volna a másokon való uralkodás. Brennan ügyesen megfordítja a dolgot: akik nem rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel, azoknak nincs joguk felkészületlenségükből fakadóan károkat okozni másoknak. A húgomnak, aki orvos, lehet véleménye arról, milyen életmódot kellene folytatnom, de nem kényszeríthet rá a futópadra: vagy megfogadom a tanácsait, vagy nem. Viszont az, aki nem orvos, biztosan nem műthet meg.
A politikai részvétel esetében az elv érvényre juttatásának egy kézenfekvő módja volna a szavazati jog tudás alapján történő kiosztása vagy legalábbis diverzifikálása. De az is könnyen belátható, hogy az egyéni politikai jogok korlátozása számos súlyos problémát felvet.
The post Paragi Zoltán–Csatári Ferenc: Egy demokratikus javaslat – hogyan védjük meg a választókat önmaguktól? first appeared on 24.hu.




