Kadarkai Endre
A szerző meghatottan belelapoz Moldova könyvének első kiadásába. Szakrális pillanat, írja. Aztán elindul, hogy hajnali személyvonatokon zötykölődjön, mozdonyvezetőkkel uzsonnázzon, forgalmi irodákba nyisson be. Miniportrék, a vasút apropóján. Szívhorzsolók és szívmelengetők. Embereket keres, Magyarországot talál. Sokszor Moldova máig velünk élő Magyarországát. Felmerülhet az olvasóban, nem istenkísértés-e a Mester után folytatni a nagy könyvet. Nem az. Moldovának volt lába és tolla megírni a szocializmus Magyarországát. Ma Nagy József írhatta meg a miénket.
Litkai Gergely
Ha minden kívánságom teljesülhetett volna a születésnapomra, az az lett volna, hogy Nagy József ír egy könyvet a vasútról. Gyermekkori kedvenc olvasmányaim listáján Moldova György két helyet is foglalt a top 10-ből. A Bűn az élet és az Akit a mozdony füstje megcsapott az indiánregényekkel és Kurt Vonneguttal versenyeztek a dobogóért. Jóska könyve tisztelgés, a változás és változatlanság határán lavírozva mutatja be azt nagyvállalatot, ami
négy dimenzióból egyet, az időt már nagyjából elengedett.
Az ember szinte érzi, ahogy egy utasellátós szendvicsbe harapva visszarepül évtizedeket, pedig el sem mozdult a Ferencvárosi pályaudvar peronjáról. Történetek, nyelvi lelemény, nosztalgia és borzongás, aminél jobbat nem is kívánhatnék senkinek, aki valaha megnyitotta az Indóház magazin weboldalát vagy egyenesen előfizető.
Gulyás Márton
Kertelés nélkül térjünk a lényegre: reménybeli olvasó, vedd meg a kötetet, vagy ha már megvetted/megkaptad, olvasd el!
Nagy József (Jóska) egyszemélyes hírlapírói intézmény. Interjúi, terepriportjai, oknyomozó anyagai messziről, összetéveszthetetlenül felismerhetőek. Olyan szakember, aki lehengerlő természetességgel keveri a klasszikus sajtóműfaji formákat, és nem a könnyebbik végén fogja meg a témát: hiszen ebbe a kötetbe is jó kétévnyi munkát tett bele. Tudja: csak így érdemes. Ebben a mostani kötetében is ott a kroki (ahogy egy vasutas sorsot fanyarul felvillant, és még a sokadik után is van benne él, dráma, kizökkentő felismerés), a karcolat vagy tárca (ahogy egy-egy tájat vagy vasúti terepet/építményt leír) és természetesen a riport: beszámoló és híradás, közvetítése és bemutatása annak a miliőnek és valóságnak, ami amúgy a hétköznapok sajtómunkásai számára ritkán megközelíthetőek.
Rendeld meg kedvezménnyel!
A megjelenés alkalmából szombatig 20% kedvezménnyel kapható a Mozdonyfüst a kiadó oldalán.
A vasút nem népszerű közszolgáltatás, pedig.
Nagy kötetén keresztül betekintést kapunk a 12/24/12/48-as munkavégzés gyötrelmeibe: abba, hogy a vasutasok többségének a szabadnap a másodállásban végzendő munka napja. Nem nagy felismerés, de ettől még mellbevágó: nincs ember, pontosabban egyre kevesebb ember van, aki a vasút működtetését vállalná. Szokás azon elmélkedni, hogy vajh’ hova tűnt a munkásosztály, lehet-e még beszélni róla: aki elolvassa a Mozdonyfüstöt, találkozni fog az elveszettnek hitt proletariátussal. Nem vesztek el, csak az omladozó kiszolgáló helyiségek világába ritkán téved az érdeklődő emberi tekintet.
A vasút – az ország, szól a kötet (és az ősminta Moldova) visszatérő megállapítása, és tényleg így van. A vasúton keresztül meglátjuk az ország egészét: hogy az Alföldön olyan mértékű a pusztítása a klímakatasztrófának, hogy a kecskéknek hullik (!) a szőrük, mert leégtek a napon.
Minden pusztul, épp a vasút maradna meg?
Belelátunk számos család helyzetébe, ahol lazán kiszaladnak olyan mondatok, hogy „az ötéves lányom nem csokit kért Mikulásra, hanem hogy apa jöjjön haza”. Találkozunk a záhonyi rakodókkal, akik közül spontán meséli az egyikük, hogy a negyven évvel ezelőtti brigádjából rajta kívül már csak egy fő él, mert rakodták a veszélyes anyagot, vegyvédelmi szerelés pedig már nem jutott nekik – mindet a daganat vitte el. De kiderül az is, hogy Magyarországon még vannak gőzmozdonyt szerelni képes szakik: igaz, csak tíz fő, és abból nyolcan ma-holnap nyugdíjasok mind. Pompás sztorik, szagolni lehet a valóságot annyira jól van papírra vetve minden sora – ja, és minden lapon valamilyen újabb felismerés, történeti összefüggés, makro-értelmezés, majd hirtelen egy újabb kis MÁV-életvilág bemutatása.
Olvassa az ember a kötetet és azon gondolkodik: Moldova idejében is érthetetlen, hogyan kerülhetett kiadásra egy ilyen mű, de az is hihetetlen, hogy a mai Magyarországon egy ilyen kötet elkészülhetett. Nem, nem az orbánista nyilvánosság-korlátozás miatt, hanem mert nincs olyan szegmense a társadalmi életnek, ahol bármikor is örömmel vennék, ha ilyen értő-fürkésző-kíváncsi érdeklődés nyilvánulna meg az adott intézmény működése és belső élete iránt. Moldova eredeti kötete is nehezen elképzelhető, hogy hogyan jöhetett létre a kádárizmus Magyarországán (Urbán József, a MÁV legendás vezére ebben is eligazít minket később). Minél többet gondolkoztam ezen, nem tudtam végül más megoldásra jutni, minthogy azt gondoljam: belátták hogy a tisztánlátás tekintetében a társadalmi össz- és a saját önérdekük – egybevág. És valóban, Hegyi Zsolt jelenlegi MÁV-vezér nagyjából ezt is mondja ki indoklásul. Ez a felismerés pedig reményt ad, hogy akkor értik ennek a kötetnek a politikai jelentőségét, és akkor talán mégiscsak menthető még valami az amúgy nélkülözhetetlen intézményből.
Ha oligarcha lennék, kilóra megvenném Nagy Józsit és erőnek erejével kötelezném,
hogy amíg csak bír, járjon és írjon hasonló köteteket az egészségügyről, a rendőrségről, a tűzoltóságról, a közoktatásról, egyszóval menjen és dolgozza keresztül magát a hazai közszolgáltatások mindegyikén. Nem lévén oligarcha, csak annyit kérhetek: vegyék a kötetét, mint a cukrot, mert megérdemli hogy sikeres legyen, mi pedig megérdemelnénk hogy minél több kiadó lásson fantáziát ilyen és ehhez hasonló, kevert sajtóműfajú kötetek megjelentetésében. „Ismerd meg hazádat!” – hirdette a ’60-as évek mozgalma, amely a nyilvánvalóra próbálta felhívni a figyelmet: országunk megismerésétől félnetek nem kell, jó lesz!
Pláne jó az, ha kalauzunk, masinisztánk és figyelem-forgalmi irányítónk nem más, mint Nagy József.
The post „Minden kívánságom az volt, hogy Nagy József írjon egy könyvet a vasútról” – Gulyás Márton, Kadarkai Endre és Litkai Gergely a Mozdonyfüstről first appeared on 24.hu.




