Kövér László nem fogadta Kőszegi Krisztián tiszás politikus kézfogását.
Ideális helyzet, hogy mindenki performáljon: Facebook-bejegyzéseket írjon arról, hogy mit gondol a tiszteletről, az emberi méltóságról, és mennyire meglepődött Kövér viselkedésén. Forsthoffer házelnök számára tökéletes pillanat ez arra, hogy építse a nemzetegyesítő karakterét, a HÁZ MÉLTÓSÁGÁT őrző imázsát egy teljesen tét nélküli, politikailag már-már értelmezhetetlenül súlytalan kérdésben.
Ha pedig valaki számára Kövér László gesztusa (illetve a nem-gesztusa) meglepő volt, az nem ebben az országban élt az elmúlt 16 évben.
Igen, valóban: Kövér viselkedése faragatlan, tiszteletlen és kellemetlen volt. A kézfogás a mai használatában ugyanis annyi: szervusz; tudomást veszek a létezésedről, embernek látlak. Olykor: örülök neked, együtt vagyunk a létbe vetettségben. Vagy: elismerlek legitim ellenfelemként. Vitában állok veled, de a vitahelyzetet érvényesnek fogadom el. Közös alap.
Ez az érintés a magánviszonyainkban ilyen jelentéssel bír. És mivel egy rettenetesen általános szimbólum, alkalmas arra, hogy politikai gumijelenségként elbeszélhető legyen rajta keresztül rengeteg történet, emberségről, szeretetről, méltóságról, bajtársiasságról, sportszerűségről, hősiességről: klasszikus politikai értékekről.
Kövér László nem meglepően viselkedett, hanem politikailag irracionálisan – bár lehetséges, hogy ő a saját helyzetében már felhagyott a kalkulációval, és szívéből cselekedett.
Igen, talán ez a legvalószínűbb forgatókönyv.
Mindenesetre politikai értelemben rossz döntést hozott:
The post Vida Kamilla: Néhány szempont a kézfogás-botrányhoz first appeared on 24.hu.
