A láthatatlan óriás – Kégl András (1972–2026)

Augusztus 26-án, szerda délelőtt a BMC Könyvtárában dolgoztam. Kevés ideálisabb hely létezik a szellemi munkára Budapesten. Belép az ember a BMC Mátyás utcai főbejáratának üvegajtaján, néhány kanyarral felmegy a lépcsőn az első emeletre, elsétál a liftek előtt, belép a szemközti ajtón, és egy csodálatos, világos, tágas, otthonos térben találja magát. A BMC Könyvtárában az érkezőket Kurtágék pianínója fogadja. A pianínón nemcsak Kurtág György és Márta aláírása látható, hanem egy tüneményes virág is, Márta rajza. Körben a polcokon töméntelen mennyiségű kotta, főként 20–21. századi magyar zene, de a biztonság kedvéért a klasszikus repertoár is ott figyel, meg rengeteg könyv és felfoghatatlan mennyiségű hanglemez. Ha egyszer az internet majd leáll, a BMC-be megyünk zenét hallgatni. A gyönyörű tér közepén egy zongora foglal helyet (Steinway C-modell), mert a BMC könyvtára nemcsak olvasó- és kutatótér, hanem koncert- és rendezvényhelyszín is. Az épület megnyitása óta eltelt tizenhárom évben nagyjából ezer esemény valósult meg itt. Kortárs, klasszikus és jazzkoncertek, előadások, konferenciák, mesterkurzusok, workshopok, zeneterápiás foglalkozások, sajtótájékoztatók, hangfelvételek. Mindegyiket Kégl András, a könyvtár vezetője szervezte, és kollégáival együtt a túlnyomó többségüket ő maga vezényelte le. A 2026-os őszi programokat még ő állította össze, de részt venni már nem fog rajtuk. Kégl András augusztus 28-án a koradélutáni órákban elhunyt. Ötvennégy éves volt. Azon a szerdai napon, valamikor reggel negyed tíz körül lépett be a könyvtárba. Tornacipő, rövidnadrág, póló, hátizsák. Jellegzetes, szilárd lépteivel a szobájába sietett, lepakolt, köszöntötte a szomszédos szobában már ott lévő kollégáit (minden nap kezet fogott mindenkivel), majd odajött hozzám is az olvasótérbe. Kristálytiszta tekintet, határozott, erős kézfogás. Mint mindig. Nagyon erős volt. Sokkal erősebb, mint amilyennek tűnt. Fizikai erejéhez, ahogy a valóban erős emberek esetében lenni szokott, rendkív