Nastase akkor már kétszeres Grand Slam-győztesnek vallhatta magát (megnyerte az 1972-es US Opent, illetve az 1973-as Roland Garrost), míg a fiatal, mindössze 20 éves McEnroe igazi titánnak számított. Az amerikai addigra már túl volt egy wimbledoni (1977) és egy US Open-elődöntőn (1978), és jóval esélyesebbnek is számított riválisánál.
Nastase évtizedekkel később úgy nyilatkozott a New York Timesnak, hogy fáradtnak érezte magát, és tisztában volt vele, hogy fiatalabb ellenfelével szemben minden trükkre szüksége lesz, hogy maradjon esélye.
Ezért úgy döntött, hogy kissé sportszerűtlen fegyverhez folyamodik: a provokáció és a sportszerűtlen viselkedés sötét művészetéhez.
Elkezdődött a cirkusz
Nastase tudatosan ellenfele híres-hírhedt viselkedését parodizálta: folyamatosan megkérdőjelezte a vonalbírók döntéseit, sőt a fejük fölött elhúzó repülőgépek miatt is panaszkodott Mike Hammond játékvezetőnek, és arra kérte, hogy hívja fel a LaGuardia repülőtér irányítótornyát, és állítsa le a felszállásokat.
McEnroe eleinte próbált megőrizni a hidegvérét, de mindenkinek világos volt, hogy előbb-utóbb fel fog robbanni. Miután a cirkusz folytatódott, az amerikai hangosan rohadéknak nevezte románt.
Nastase emiatt a játékvezetőhöz fordult, és azt mondta neki:
Kérem, tegyen róla, hogy legalább szólítson Rohadék úrnak!
Leléptették, majd visszavonták
A közönség egyre jobban belelovalta magát a botrányba, McEnroe-nak erről később akadt egy elmélete:
„Az esti meccsek viszonylag újak voltak akkoriban, és szórakoztatóbbaknak is számítottak. Az emberek eljöttek a munkából, itt pihentek, ittak néhány italt, majd hangoskodni kezdtek. Pontosan ez történt ekkor is.”
A helyzet a negyedik szett elején durvult el, amikor Nastase – tiltakozásul ellenfele hosszabb szerva-előkészülete miatt – lefeküdt a pályára, amiért második figyelmeztetést, és büntetőpontot kapott. Ekkor a közönség teljesen megőrült, mindenfélét a pályára dobált, Nastase pedig nem volt hajlandó folytatni a játékot.
A példátlan káosz negyedórán át tartott, majd Hammond meghozta a döntését: kizárta Nastasét.
Amikor bejelentette, hogy McEnroe nyert, még nagyobb lett felfordulás.
Amint az emberek meghallották, teljesen elvesztették az önuralmukat. Az egész meccset látni akarták, ezért fizettek
– emlékezett vissza Nastase.
A nagyobb botrány megelőzése érdekében a rendőrség is megjelent a helyszínen, a helyzet megnyugtatása érdekében pedig Bill Talbert versenyigazgatója megdöbbentő döntést hozott: hatályon kívül helyezte Nastase kizárását, és eltávolította Hammondot a bírói székből.
A meccs tehát folytatódott, McEnroe pedig gyorsan behúzta a negyedik játszmát, és végül 6:4, 4:6, 6:3, 6:2-re győzött.
Hé, Makaróni!
A történet másik, kevésbé ismert csattanója az öltözőben játszódott: McEnroe elmondása szerint a mérkőzés után, miután eléggé dühös volt a történtek miatt, az öltözőben összefutott Nastaséval, aki már két lány társaságában volt.
„Kedvet kaptam volna hozzá, hogy elbánjak vele, mert úgy éreztem, az egész meccset bohózattá silányította. Már éppen beszóltam volna neki, amikor azt mondta: »Hé, McAroni!« – így nevezett –, »hová megyünk vacsorázni?« Hirtelen minden megváltozott.
Ahelyett, hogy kitekertem volna a nyakát, végül együtt mentünk el szórakozni egyet a Little Neck-i Patrick’s Pubba
– írta le az amerikai legenda, aki tíz nappal később megnyerte első Grand Slam-címét.
A McEnroe-Nastase párharcnak azonban lett utóélete, a botrány nyomán a tenisz szigorúbb magatartási szabályokat vezetett be a pályán
The post „Kérem, legalább szólítson Rohadék úrnak!” – ez volt a US Open legbotrányosabb teniszmérkőzése first appeared on 24.hu.
