Lincs, ami nincs

(Az alábbi szöveg egy nagyobb lélegzetű részlet Uj Péter heti hírleveléből. Ha szeretnéd elolvasni az e heti, 313. számú hírlevelet mindenestül, majd minden péntek hajnalban megkapni a friss írásokat, fizess elő a 444 Közösség vagy a 444 Belső Kör csomagra.)A mindentvisszaügyi show-hivatal verte hullámokat lovagolnám szakadatlanul, és ezzel nem vagyok egyedül, nagyon nem, sőt, nem is olyan könnyen érthető, mi veri itt annyira a hullámokat, és miért, túl azon, nyilván, hogy jelentős társadalomlélektani turbulenciák turbulálnak, de ez mondjuk mifelénk olyan erős megállapítás, és annyira újszerű helyzet, mintha azt mondanánk, az ég kék, a fű zöld, a vonat késik, a kórházban nincs vécépapír. Autokratikus rendszerek romjai fölött – és nem kell itt külön bizonygatni talán, hogy ott vagyunk, a romok fölött, vagy rosszabb esetben alatt, ez még elválik – aztán meg végképp nem lepő, hogy dúlnak le- és elfojtott vagy nem is annyira lefojtott indulatok, és hát a kelet-eu országok történelme tkp. értelmezhető befuccsolt autokratikus kísérletek fölötti/utáni/közötti periodikus dúlás-fúlásnak. Sírva tallóz, aki él.Még mielőtt megpróbálnánk rákanyarodni a tulajdonképpeni hullámlovaglás rögös útvesztőjére, hogy a nehézségek történelmi sperspektíváit fölvillantva érzékeltessük a föladat (a Orbán-rencer lezárása, meghaladása, túllépése) nagyságát, pislantsunk vissza a szintén napokbani Mohács-évfordulóra (öccá – 500 –, bizony), miszerint idestova öccá évvel a történtek után szinte változatlan tanácstalansággal próbáljuk megfejteni „Mohács üzenetét” vagy hogy egyáltalán mi volt a végeredmény, lehet, hogy tán mégis nyertünk vagy nyerhettünk volna (ha Nyilasit meg Törőcsiket nem állítja ki a csaló), illetve tuti nyertünk volna, ha ezek (Nyugat, zsidók, Soros) nem hogyishívjákolnak, de ha nem is nyertünk, akkor sem úgy veszettünk, hanem másképpen, győzelemmel fölérő vereség volt, csak még nem sikerült fölérni, vagy hogy akkor nekünk egyáltalán Mohács-e kell vagy nem-e kell, esetleg más ke