Kiút az EU felé?
Múlt vasárnap helyi idő szerint este 10 órakor zártak a szavazóhelyiségek Izlandon. A Magyarországnál valamivel nagyobb területű, de alig 400 ezer ember lakta északi szigeten hajnalig húzódott a szavazatszámlálás. Először a főváros, Reykjavík környékéről jöttek be az eredmények – noha ott az igen nyert, de a várakozások alatt –, így végül a távolabbi vidékek nem szavazataival eldőlt: Izland még csak meg sem próbálja a csatlakozási tárgyalásokat.
Nei, takk,
azaz Izland köszöni, de nem kér az EU-ból.
Izland nem tagja az Európai Uniónak, de szorosan kötődik a közös piachoz: részese az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek, ezáltal gyakorlatilag az áruk és személyek szabad mozgása nagyrészt már ma is biztosított az északi ország és az EU között. Az EU-tagság azonban nem volt soha népszerű gondolat: főleg a halászok tartanak attól, hogy osztozniuk kellene az EU-s versenytársakkal.
A szuverenitási vita Izlandon ezért nem annyira szimbolikus és ideologikus, mint inkább gazdasági kérdés – a halaik feletti szuverenitásukat nem akarják az izlandiak feladni.
2009-ben mégis a reykjavíki kormány kezdeményezte az EU-csatlakozást, 2010-ben meg is indultak a tárgyalások – a halászati kérdéseken kívül komolyabb dilemmák, nehézségek nem voltak, a fejlett és demokratikus Izland gond nélkül tudná teljesíteni a csatlakozáshoz szükséges koppenhágai kritériumokat. A 2009-es felbuzdulás oka a megelőző gazdasági válság volt, amely számos izlandi bankot döntött be – és megmutatta a szigetország gazdasági sérülékenységét. Az EU – sőt, még az eurózóna is – hirtelen jó megoldásnak, kiútnak tűnt. Mihelyt azonban a gazdasági problémák megoldódtak, lehűlt a csatlakozási kedv: 2015-ben az izlandi kormány hivatalosan is kérte az EU-t, hogy ne tekintse az országot tagjelöltnek.
The post Techet Péter: Európai egység – túl sok bürokrácia vagy túl kevés jóléti állam? first appeared on 24.hu.
