Jóemberkedés és jónépezés – a lelki rendszerváltás esélyei

(Dessewffy Tibor szociológus, az ELTE Digitális Szociológia Kutatóközpont vezetője válaszcikke Sik Domonkos publicisztikájára)Az elmúlt tizenhat év nyelvi hordalékából alighanem a „jóemberkedés” az egyik legvisszataszítóbb lelet. A NER uralkodó osztálya ezzel a roppant szellemesnek képzelt kifejezéssel nem egyszerűen gúnyolódott: pontosan és takarékosan kifejezte mélységes megvetését mindaz iránt, ami szolidaritásra, empátiára, a gyengék és elesettek iránti nyitottságra utal. Kevés szó bírt el ennyi világnézetet.Mert a „jóember” ebben a nyelvben nem naiv, nem téved, nem jóhiszeműen bolond. Nevetséges figura. Az erkölcsi érzékenysége gyengeség, a szolidaritása ostobaság, az együttérzése pedig arról árulkodik, hogy nem értette meg, hogyan működik ez az igen, igen kemény, kemény orbáni világ. A szó tehát egy egész kozmológiát sűrít: az erő kultuszát, a győztes korlátlan felhatalmazását, és a lenézést mindenki iránt, aki nem tartozik az új arisztokráciához.Az új királyokTalán másnak is volt már hasonló élménye. Egy külföldi repülőtér várótermében megjelenik a téli nyaralásra induló új, fideszes klientúra egy csoportja, és egyikük becsiccsentve az asztalra ugrik: Az új királyok mi vagyunk! Az új királyok mi vagyunk!Ennél a jelenetnél tömörebben a rendszer társadalomtörténetét nem lehet megírni. Mert nem az a lényeg, hogy a fideszes kitartottak meggazdagodtak — meggazdagodni régóta lehet, és nem is mindig bűn. Hanem az, hogy győztesnek tekintik magukat egy társadalomban, ahol a győztesnek már nincs kötelezettsége a vesztesekkel szemben. A siker itt nem felelősséget teremt, hanem feljogosít a megvetésre. Ennyi a doktrína; asztalon állva, kiabálva, igazi tahóként, egyetlen mondatban.Semmi nem áll távolabb tőlem ennél. És épp ezért kell világossá tennem: amikor most egy ellentétes irányú jelenségről beszélek, nem teszek morális egyenlőségjelet a kettő közé. A szolidaritás kigúnyolása és az erőfölény ünneplése civilizációellenes magatartás. Amiről szó lesz, ennél sokkal kevés