A Jaroszlavl csapata Fehéroroszországba tartott, az új KHL-szezon első meccsén a Dinamo Minszk lett volna az ellenfele. Minden tökéletesnek tűnt, a pilótafülke hangfelvételei szerint a pilóták viccelődtek és elvégezték a felszállás előtti rutinfeladatokat.
Andrej Szolomencev repülőkapitány és másodpilótája, Igor Zsevelov megkapták a felszállási engedélyt. A kifutópályán 2500 méter állt rendelkezésükre, állítólag a gép már 1200 méter megtétele után képes volt a felszállásra.
De ezúttal nem.
Fékezés okozhatta a problémát
Hogy mi történt, nem tudni pontosan, a repülőgép egyszerűen nem tudott felemelkedni a földről. Minden bizonnyal a túlsúllyal is baj volt, a gépnek nagyobb sebességre lett volna szüksége.
Szakértők szerint a gép ráadásul a felszállás közben fékezhetett is, úgy vélik, hogy ez a régebbi Jak-40-es repülőgép pilótáinak szokása lehetett.
Az orosz Államközi Légiközlekedési Bizottság vizsgálata azt állapította meg később, hogy az időjárási viszonyok rendben voltak, a Jak-42-es hajtóművei megfelelően működtek,
de a fékpedál benyomása miatt a gép lefutott a kifutópályáról, és nem tudott elég magasra emelkedni a felszálláshoz.
Olimpiai és világbajnokok halála
A repülőgép roncsai a felszállás után kigyulladt, majd a közeli Volga folyóba zuhant. 43-an azonnal meghaltak, csupán az egyik játékost, Alekszander Galimovot, illetve Alekszandr Szizov fedélzeti technikust húzták ki élve a roncsok közül.
Galimov testének 80 százalékán égési sérüléseket szenvedett, öt nappal később, szeptember 12-én belehalt a sérülésekbe. A tragédiát csupán Szizov élte túl.
A veszteség nemzetközi szinten is óriási volt: a balesetben három cseh hokis, Karel Rachunek, illetve két világbajnok, Josef Vasícek (aki Stanley-kupát is nyert a Carolinával) és Jan Marek vesztette életét, meghalt a svédek olimpiai és világbajnok kapusa, Stefan Liv, a szlovákok Pavol Demitrát, a lettek Karlis Skrastinst, a fehéroroszok Ruszlan Szalejt gyászolták.
Hogyan történhetett ez meg?
A Lokomotiv Jaroszlavl szívbemarkoló írással emlékezett meg a tragédiáról.
„Hihetetlen, felfoghatatlan és a mai napig érthetetlen… Hogyan történhetett ez meg?! Pont a csúcson távozott az örökkévalóságba a csapatunk. Harminchét kiváló sportoló, csodálatos fiú, hűséges férj, szerető apa…
Az idő könyörtelen, a sebességével úgy tűnik, mindent elsöpör az útjából. De az emlék örökké megmarad. A mi közös emlékünk arról a Lokomotívról, amelyért és amelynek nevében ma is a jégre lépnek a fiúk, a klub logójával a mellkasukon és gyászszalaggal a szívüknél. Gondolatainkban és cselekedeteinkben, győzelmeinkben és bánatainkban elválaszthatatlanul megmarad a kapcsolat azokkal a fiúkkal, akik 2011. szeptember 7-én soha nem szálltak fel a Tunosna repülőtérről.
Szeretünk, emlékezünk, gyászolunk…
The post „Szeretünk, emlékezünk, gyászolunk” – tizenöt éve történt a hokitörténelem egyik legnagyobb tragédiája first appeared on 24.hu.
