16 év Orbán-rendszer után, a közösségi média világában a magyar társadalom nyilvánosságának, közbeszédének terei a végletekig szét vannak verve, fel vannak dúlva: nincsenek csatornák, szabályok, alapvető mércék. Bár az Orbán-rendszer eltűnt, de az erő politikája, a szolidaritás hiánya itt maradt. Anélkül pedig, hogy megértsük, miben élünk, nem lehet értelmes politikai beszédet folytatni.
A magyar politikai véleményvezérnek (MPV) igazsága van, de ideje vagy tudása és kedve a megértéshez már kevesebb.
Pedig véleményt formálni felelősség, felelősség a hazádért, az ügyedért, a közösségedért és saját magadért.
Az MPV-t az izgatja ami egyszerűen feldolgozható, a közösségi média formái pedig arra kényszerítik, hogy mindig az aktualitásról legyen szenvedélyes véleménye. Az éppen történőről, az itt és mostban. Fontos az is, hogy az MPV saját praxisát úgy működtesse, hogy a lehető legkisebb erőforrásba kerüljön kinyilatkoztatni. A rendszerszintű probémák kikerülnek a horizontjáról, és ott csupán a napi felháborodás lehetőségének anyaga marad.
Így jutottunk el az elmúlt 16 évben az ellenzéki létben odáig, hogy
szinte csak a morális témák uralják a magyar közbeszédet.
Az aktuális botrányokat és az egyszerű felháborodásokat visszhangozzák közös tereink.
Péládul 2025 őszén a gyermekvédelemben bántalmazottak témájával könnyű volt bekerülni a hírfolyamba. Gyerekeket bántani elfogadhatatlan, ezt mindenki érti.
The post Jámbor András: A magyar közélet, ami végtelen kiscicát gyárt first appeared on 24.hu.
