Miközben elfogynak a világ fosszilis készletei, Európa energiafüggősége nem szűnik meg, csak átalakul

A fosszilis energiahordozók legnagyobb globális importőrei elérték kitermelésük csúcsát, ami azt jelenti, hogy Európának sürgősen alternatív megoldásokat kell találnia saját energiaellátására. Az Európai Unió 2022-ben szembesült először energiafüggőségének súlyos következményeivel, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az EU energiaimportra vonatkozó szankciókat vezetett be az agresszorral szemben. Ugyanakkor az orosz energiáról való leválás önállósodás helyett más országoktól való függés kialakulásához vezetett. Az energiahordozók importforrásainak diverzifikálása előnyös is lehetne, ha az exportáló országok nem érnék el sorra a fosszilis energiahordozóik kitermelésének maximumát, ami után visszafordíthatatlanul fogynak a készleteik: ilyen helyzetbe került az Európába is exportáló Nigéria és Azerbajdzsán is. Eközben az EU Oroszországot célzó szigorú szankciói miatt több tagállamnak – köztük Magyarországnak is – rohamtempóban kell megoldania az onnan érkező energia pótlását.Az unió kőolajának 97, földgázának mintegy 88 százalékát importálja, miközben ezek az energiahordozók a teljes energiafogyasztás 38 és 12 százalékát teszik ki. Bár tavaly az uniós tagállamok 435 millió tonnára csökkentették kőolajimportjukat a 2024-es több mint 471 millió tonnához képest, ez továbbra is jelentős kitettséget jelent. A huszonhetek legfontosabb kőolajimportőrei az Egyesül Államok, Kazahsztán és Norvégia, amely országok egyre nagyobb szerepet kapnak az orosz olajimport kiesésének kompenzálásában. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat egyelőre a várakozások szerint halad, ugyanis az unió tagállamai 2025-re 2 százalékra csökkentették az orosz olajimportot a 2022 eleji 27 százalékhoz képest: már csak Magyarország és Szlovákia támaszkodik az oroszországi behozatalra. A három fő beszállító mellett az EU kisebb impotőrei között tudhatja a közel-keleti országok közül Líbiát, Bahreint, Szaúd-Arábiát, Irakot és az Öbölmenti Együttműködési Tanács (GCC) országait, azaz Kuvaitot, Ománt, Katart, az