A legrosszabb régi reflex eltitkolni, hogy ki pályázik a közpénzből eltartott színházak vezetésére

Eddig sem a kultúra területén zajlott a legütemesebb rendszerváltás vagy akár reformfolyamat. De ami az első színházvezetői pályázatok körül zajlik, az direkte elkeserítő. Pedig még nem is történt igazából semmi: még csak a pályázatokat adták le a Madách és az Újszínház reménybeli új igazgatói. Az egész azért nem csak kishír, mert most mutatkoznak be először a gyakorlatban az új vezetés kinevezettjeivel kiegészített testületek, vagyis a színházművészeti szakmai bizottság, illetve a pályázatokat elbíráló eseti bizottság. Most tudhatjuk meg először, hogy az új kormányzat hogyan viszonyul a magyar kultúra olyan hétköznapi, de fontos aktusaihoz, mint egy állami finanszírozású színház igazgatójának kiválasztása. Hogy mennyire tartja fontosnak az átláthatóságot, és veszi komolyan azt, hogy az adófizetőket kell szolgálnia.Ezt ma feketén-fehéren megtudhattuk. A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium ugyanis az imént közleményt adott ki a két pályázatról. Ebben a közel flekknyi szövegben egyetlen valós információ szerepel, rögtön az első mondatban:„A Madách Színház igazgatói posztjára hét, az Újszínház igazgatói posztjára pedig 16 pályázat érkezett.”A szöveg további része viszont kizárólag arról szól, hogy mit és miért NEM árulnak el az egész bulit finanszírozó állampolgároknak. Így sorban megtudhatjuk, hogy „A pályázók nevei, valamint a sikertelen pályázatok nem kerülnek nyilvánosságra hozatalra.” Igen, jól látod, a magyar kultúráért felelős minisztérium sajtóközleményét rendőrnyelven írták. Nem árulják el annak a cégnek a nevét, amelyik hat másik pályázót megelőzve a vezetői kompetenciamérést végzi majd.Hangsúlyozottan NEM adnak tájékoztatást a kompetenciamérés részletes módszertanáról és vizsgálati szempontjairól.Talán PR-szempontból nem tartották szerencsésnek érthetően leírni, hogy bizottságosdi ide vagy oda, az igazgatókról egy személyben Tarr Zoltán dönt majd. Így itt azt a módszert alkalmazták, hogy bürokratanyelven annyit írnak, hogy „a végső d