„Az elhízás korrigálható rizikófaktor” – mit tehetünk a szívünk védelméért?

Milyen tévhitekkel találkozik leggyakrabban, ha az elhízás és a szívbetegségek kapcsolatáról beszélünk?

Magyarországon nagyon magas a túlsúllyal és elhízással élők aránya, mégis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni erre, mint egy adottságra: „ilyen vagyok, mit tehetnék?” – halljuk gyakran. Pedig a túlsúly, különösen az elhízás önálló szív- és érrendszeri kockázati tényező. Persze a mai életmód sem segít rajtunk. Nagyon sokan végeznek ülőmunkát, akár napi nyolc órában, és egy ilyen nap után gyakran kevés idő és energia marad a mozgásra. Azt a legfontosabb tudatosítani magunkban, hogy az elhízás befolyásolható, egy korrigálható rizikófaktor, amire nem megváltoztathatatlan állapotként kell tekinteni.

Mi történik a szervezetben tartós elhízás esetén, és hogyan hat mindez a szívre?

A nagyobb testsúly nem egyik napról a másikra károsítja közvetlenül a szívet. Az elhízással azonban gyakran együtt járnak különböző anyagcsere-zavarok: emelkedhet a vércukor- és a vérzsírszint, és nő a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűsége is. Ezek a tényezők pedig elősegíthetik, hogy az erek falában koleszterin rakódjon le és elinduljon az úgynevezett plakk-képződés. Ez növeli a koszorúér-betegség és a szívinfarktus kockázatát, hosszabb távon pedig a szívelégtelenség és bizonyos szívritmuszavarok esélyét is. Többtényezős folyamatról van szó, amelynek még ma sem ismerjük minden részletét.

Lehet valaki túlsúlyos úgy, hogy közben a vérnyomása és a laboreredményei teljesen rendben vannak?

Igen, lehet. Előfordulhat, hogy valaki túlsúlyos, miközben pillanatnyilag rendben van a vérnyomása, a vércukra és a koleszterinszintje is. Hosszabb távon azonban ezeknek az embereknek sem feltétlenül kedvezők a kilátásaik. Attól, hogy ma még nem látszik eltérés, a jelentős túlsúly idővel hatással lehet a szív- és érrendszerre. Ezért félrevezető kizárólag abból kiindulni, hogy „jó a laborom, tehát nincs baj”.

Ennek az ellenkezője is igaz? Normál testsúllyal, rendszeres sport mellett is lehet valakinek magas a szív- és érrendszeri kockázata?

Természetesen. A normál testsúly és a sport nagyon fontos, de nem jelent teljes védelmet. Invazív kardiológusként számtalanszor találkozom olyan pácienssel, aki sportol, odafigyel magára, mégis komoly koszorúér-betegsége van. Ebben az olyan genetikai tényezőknek is szerepük lehet, mint az öröklött, magas koleszterinszint. Vagyis a mérlegen látott testsúly – bár fontos információt ad – önmagában messze nem mond el mindent a veszélyekről.

A derékkörfogatot is egyre gyakrabban említik orvosi szaklapok, kutatások. Miért számít, hogy hol rakódik le a fölösleges zsír?

Általánosságban alma- és körte típusú elhízásról beszélünk. Az előbbinél elsősorban a has környékén, az utóbbinál inkább a csípő és a comb tájékán halmozódik fel a zsírszövet. Úgy tűnik, hogy a hasi, vagyis az almatípusú elhízás nagyobb szív- és érrendszeri kockázattal járhat. A derékkörfogat ezért hasznos jelzőszám lehet, de ebből sem szabad önmagában messzemenő következtetést levonni. Mindig a teljes képet kell nézni.

Ha már a teljes képet említi, melyek azok a számok, amiket mindenkinek érdemes ismernie magáról?

Az egyik legfontosabb üzenetünk úgy hangzik: „Know your numbers”, vagyis „Ismerd a számaidat!”. Hogy megtudjuk, milyen a vérnyomásunk, a vércukorszintünk, a koleszterinszintünk és a testsúlyunk. Azokat a kockázati tényezőket, amelyeket lehet, ellenőrizzük és próbáljuk is kézben tartani. Hadd éljek egy egyszerű hasonlattal: ha tudjuk, hogy az autónkban egy fontos alkatrész hibás, nem indulunk el vezetni azzal a felütéssel, hogy “majd csak kibírja valahogy”. Megjavíttatjuk, mert tudjuk, hogy különben nagyobb baj is lehet belőle. Az egészségünkről, a saját testünkről is hasonlóan kellene gondolkodnunk.

Milyen életkortól és milyen gyakran lenne érdemes ezeket az értékeket ellenőriztetni?

Ha valakinek a családjában halmozottan fordult elő koszorúér-betegség vagy infarktus, akkor már fiatal felnőttkortól fontos ismernie ezeket az értékeket. Egy öröklötten magas koleszterinszint például húszas éveinkben is felismerhető. De családi előzmény nélkül sem jó stratégia egyszerűen azt feltételezni, hogy minden rendben van. Ha egy húszas-harmincas éveiben járó, panaszmentes ember időnként, akár évente ellenőrizteti a vérnyomását, az már sokkal több a semminél. A vércukor- és koleszterinszintünkről is érdemes legalább egy kiinduló értéket ismernünk. Ha pedig eltérés van, akkor rendszeres kontrollra és szükség esetén kezelésre van szükség. A cél nem pusztán az, hogy tovább éljünk, hanem hogy ezek az évek jó minőségűek legyenek: tudjunk mozogni, és lehetőség szerint előzzük meg az infarktust vagy más súlyos betegségeket.

Ha valaki szeretné csökkenteni a szív- és érrendszeri kockázatát, mivel érdemes kezdenie?

Az egyik legfontosabb dolog a mozgás. Sokan erről rögtön edzőteremre vagy valamilyen nehéz, időigényes sportra gondolnak, pedig ennél jóval egyszerűbb dolgok is számítanak. Azt mondom, napi nagyjából két kilométer gyaloglás is kedvező lehet. Ebbe beletartozhat a kutyasétáltatás, kertészkedés, takarítás vagy bármilyen hétköznapi tevékenység, amely során mozgunk. Nem feltétlenül kell sportként tekinteni rá. Lényeges szempont a táplálkozás is: érdemes minél kevesebb feldolgozott élelmiszert és cukrot fogyasztani, és előnyben részesíteni a rostban gazdag ételeket. A harmadik fontos terület a stressz. Az életünkből teljesen kiiktatni valószínűleg nem lehetséges, így hát inkább azt kell megtanulnunk, hogyan kezeljük. Mindezek ugyanabba az irányba mutatnak: tudatosan törődnünk kell magunkkal.

Mi az az egy üzenet, amit a Szívünk Napja után is érdemes lenne magunkkal vinnünk?

A tudatosság. Ne várjuk meg, amíg komoly tüneteink lesznek. Ismerjük a saját értékeinket, mozogjunk, figyeljünk a táplálkozásunkra és azokra a kockázati tényezőkre, amelyeken tudunk változtatni. Ugyanilyen fontos, hogy akkor is tudjunk cselekedni, ha valaki más kerül bajba. Ha valaki összeesik, nincs megfelelő légzése, az alapelv egyszerű: észlelj, hívj, nyomj! Fel kell ismerni a helyzetet, hívni a 112-t, majd megkezdeni a mellkasi nyomásokat. Az ilyen alapismereteket már gyerekkortól érdemes lenne tanítani. Hallunk olyan esetekről, amikor egészen kis gyerekek képesek segítséget hívni egy rosszul lévő szülőhöz vagy nagyszülőhöz. Ha ezek az alapvető ismeretek természetessé válnának, azzal életeket lehetne menteni.

Végső soron a Szívünk Napja és a Szívünk Hete is erről szól: tudjuk, milyen kockázati tényezőink vannak, tegyünk azok ellen, amelyeken tudunk változtatni, és legyünk felkészültek, hogy tudjunk segíteni, amikor baj történik.

The post „Az elhízás korrigálható rizikófaktor” – mit tehetünk a szívünk védelméért? first appeared on 24.hu.