A hagyomány szerint 301. szeptember 3-án jött létre San Marino államocskája, amely jelenleg a világ ötödik legkisebb országa a maga mindössze 61 négyzetkilométeres területével. A legenda szerint a már kezdetektől köztársaságként működő államot egy Dalmáciából, Rab szigetéről Itália területére érkező kőfaragó, Marino alapította. A keresztény Marino hitének római üldöztetése elől menekült San Marino hét hegye közül a legmagasabbikra, a Titánra, ahol remeteként élt, és hamarosan kis közösség gyűlt köré.
Szabad és független
A földet birtokló hölgy szimpatizált Marinóval és követőivel, ezért a környező néhány heggyel együtt a közösségnek ajándékozta. A halála után Marinus néven szentté avatott Marino a feljegyzések szerint 366-ban halt meg, utolsó szavai szerint kis közösségét
szabadnak hagyom mindkét férfiútól
– a nyilvánvalóan későbbi értelmezés alapján ez a császárt és a pápát jelentette volna. A történeti források sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják ezt a történetet, az mindenesetre biztos, hogy a vidéket már jóval ezelőtt lakták, a 10. században pedig már említés történik egy szabad „comune”-ról, azaz városállamról San Marino területén.
Jóindulat vagy praktika?
Jobban dokumentált, ám nem kevésbé rejtélyes, hogy a máig is alapító szentjének olaszos nevét viselő államocska miként volt képes megőrizni függetlenségét Itália viharos története során. San Marino vezetői jól taktikáztak az észak-itáliai háborúskodások alatt, különböző szövetségekhez és frakciókhoz csapódva sikerült elérniük, hogy hosszabb időre egyetlen hódító sem vetette meg a lábát a környék fölé magasodó hegyeken. Az állam önállóságát 1602-ben VIII. Kelemen pápa szerződésben garantálta.
A napóleoni háborúk idején egy francia ultimátumra válaszul San Marino behódolt ugyan Napóleonnak, de a későbbi császár 1797-ben egy újabb szerződésben erősítette meg függetlenségét, amelyet a bécsi kongresszus is elismert 1815-ben.
A kicsi, de büszke köztársaság (1861-ben a két ország demokratikus értékeire hivatkozva szövetséget és tiszteletbeli állampolgárságot kínált Abraham Lincolnnak, aki el is fogadta az ajánlatot) az olasz egyesítés során is meg tudta őrizni önállóságát. Ennek pontos okát nem tudjuk, egyesek szerint az itt menedéket kapó Garibaldi és más, forradalmár vezetők jóindulata, mások szerint az egységet támogató III. Napóleon barátsága mentette meg San Marinót a bekebelezéstől, de létezik egy olyan összeesküvés-elmélet is, amely szerint valamilyen titkos szabadkőműves praktika óvta meg az államot.
A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól:
- Hitlert is átverte a James Bond-regények írója
- Egy mentálisan sérült franciát felakasztottak a londoni tűzvész miatt
- Brutális ostrommal foglalták el az angol parlament hívei a királypártiak várát
- Nagy botrányt kavart Faludy György első kötete
- Kleopátra tényleg szamártejben fürdött?
The post Így maradt független San Marino first appeared on 24.hu.
