Chad Powers, 2. évad – Hollywoodban is Antal Imréből inspirálódnak
Tavaly ősszel már elregéltük, milyen szórakoztatóan üdítő volt a Chad Powers első évada, melyben Glen Powell, Amerika új, kigyúrt Tom Cruise-a hogyan válik pöcsfej focistából szerethető Uborka-figurává. Szándékosan aggatom rá utóbbi jellemzést. Jobb nem is jut eszembe, mikor meglátom az együgyű Powersszé maszkírozott Powellt, akinek inkognitóban kell beépülnie egy amerikaifocis egyetemi csapatba, mert Amerika-szerte gyűlölik valós személyét, Russ Hollidayt.
A szeptember közepén megjelent második évad ott veszi fel a fonalat, ahol abbamaradt a sztori. Powerst imádják az egyetemen, de egyre nehezebb elrejtenie a maszk mögötti valódi arcát. De muszáj, mert a Catfish csapattal túl kell élnie az alapszakaszt, hogy bejussanak a College Football Playoffba.
Powellnek láthatóan jutalomjáték az, hogy nem egy late-night show-ban kell hoznia 10 percig ezt a fura karaktert.
A folytatásban nagyobb fókusz vetül Steve Zahn és Perry Matffeld apa-lánya párosára, akik a dramedy sorozat komolyabb hangvételének megpendítéséért felelősek. Kár, hogy az első évad remek focis vágóképeiből ezúttal csak elvétve kapunk egyet-egyet.
Sajnos – ahogy az a futballban is lenni szokott – a Chad Powerst utolérte az egyszezonos csoda jelző, mert a második évad nem képes annyit nevettetni, megbotránkoztatni, mint a kezdetekkor. Részint a megnyújtott játékidő is okolható ezért, persze még így is kimagaslik a sport tematikájú vígjátékok közül.
Az amerikaifociban nincs ziccer, de a mezőnygólt még pont a kapu felső részébe rúgta a gumiarcú Chad, aki antipatikus személyiségjegyeit is szó szerint letépi magáról a fináléban. Hogy ez rajta kívül kinek jó még? A választ majd a harmadik évad fogja megadni. (Besenyei Balázs)
HOL LÁTHATÓ? Disney+
Siket – Hogyan dolgozza fel egy siket nő, hogy a gyereke hall?
Gyerekvállalás előtt álló szülők alapkérdése, hogy kire üt majd a gyerek, rosszabb esetben milyen betegségeket, enyhébb vagy súlyosabb fogyatékosságokat örökölhet a családjától. Még élesebben merül fel ez a kérdés akkor, ha a szülők egyike ép, a másik siket. Ebben a tavalyi spanyol filmben a szülők hamar megtudják az orvostól, hogy csak a születés után lehet majd biztosan tudni, hall-e a gyerek, és akkor sem azonnal. Végül kiderül, hogy a kis Ona egészséges. Teljes az öröm. Vagy mégsem?
Eva Libertad a saját rövidfilmjét dolgozta át egész estés formában ugyanazzal a nagyszerű, siket színésznővel, Miriam Garlóval a főszerepben. Garlo alakításában Ángela nem gyámolításra szoruló, elesett ember, hanem határozott, felelősségteljes, jókedvű nő. Akit egyre jobban zavar, hogy a férje olyan módon tud kapcsolódni a közös gyerekükhöz, ahogyan ő soha nem lesz képes, és aki szinte – bár ezt talán magának sem meri bevallani – azt kívánja, bár született volna siketen a kislánya.
Akkor megadhatná neki az anyai gondoskodásnak azt a mélységét és minőségét, amit ő ismer. Vagyis az igazi kérdés talán nem is a siketségre vonatkozik, hanem arra: hogyan legyünk jó szülők?
Helyenként kínzó, de mindenképp beszélgetéseket inspiráló film, ami nálunk moziban kissé radar alatt maradt. Hiba lenne elszalasztani. (Kránicz Bence)
HOL LÁTHATÓ? HBO Max.
Déjà Vu – Paula Patton zuhanyozni sem tud úgy, hogy ne kukkolnák
Technopesszimista vagyok, a mesterséges intelligencia mind erősebb térnyerését aggódva szemlélem, mégsem tudom megszámolni, hányszor láttam már Tony Scott Déjà Vu-jét, aminek alaptézisét mindig izgalommal figyelem.
The post Úgyis mindenhol lehallgatnak, megfigyelnek, akkor már inkább Denzel Washington tegye! first appeared on 24.hu.
