← Vissza a hírfolyamhozÉletmód · Forrás: Átlátszó · Szerző: Szerbhorváth György · 2026. 08. 14. 13:58 · 3 perc olvasás
Hogyan élhetjük túl a modern civilizáció evolúciós csapdahelyzeteit?
Első olvasatra igen lehangoló könyvet tarthatunk a kezünkben, akár a kardunkba is dőlhetünk, hogy itt a világ- és az emberiség vége, főleg a magunk által okozott változások miatt – és nem sok esélyünk van a túlélésre (a környezeti-, illetve a klímaváltozás okozta hatásokra most ne is utaljunk). De Bereczkei Tamásnak, a téma nemzetközileg elismert kutatójának a műve azért annál sokkal bonyolultabb, hogy a fenti pár apokaliptikus mondattal összegezzük a tartalmát és az üzenetét. Ráadásul úgy átfogó, összegző tudománynépszerűsítő szakmunka, hogy közérthető is, és különösen ajánlható azoknak a konteóhívőknek, akik egy posztban vagy a reggeli tévéműsorokban két percben oldják meg az Élet nagy kérdéseit, és adnak életvezetési tanácsokat. A közkedvelt mondás, miszerint régen minden jobb volt, főleg a gyűjtögető-vadászó törzsek korában – azaz általánosságban több száz- meg tízezer évvel korábban –, csak részben igaz. Akárcsak arra vagy azokra nézvést is, akik a száz-kétszáz éves vidéki-falusi-közösségi életmódot sírják vissza, amikor még mindenki ismert mindenit, az emberek személyesen beszélgettek és oldották meg a felmerülő problémákat, a gyerekek a porban és az istállóban játszottak, és a legtöbben kemény fizikai munkát végeztek, vagyis mozgásban volt a testük. Mert egy dolog az ősi vagy éppen a közelmúlt romanticizálása, de akkor is stresszeltek éppen eleget az emberek: ha a vadállatokig nem is megyünk vissza (bár a szerző erre is utal), ott volt a fagyhalál vagy az éhség, a magas csecsemőhalandóság, az alacsony várható élettartam, és persze az agresszió számos formája (nem mintha ma ne lennének kegyetlen háborúk, de azért a civilizáltabb országok többségében mégsem kell folyton attól rettegni, hogy egy bunkóval leütnek bennünket). Mondjuk, azért általában túlzónak tűnik az általánosítás, azaz így beszélni a mindenkori emberről, figyelmen kívül hagyva a társadalmi környezetet: aligha hiszem, hogy egy norvég tanítónő, egy bácskai nyugdíjas, egy spanyol építőipari vendégm
Ez a forrás kivonatot biztosít. A teljes írás az eredeti kiadó oldalán olvasható.
Forrás: Átlátszó · Szerző: Szerbhorváth György · Dátum: 2026. 08. 14. 13:58
Eredeti cikk ↗