Az emberiség évtizedek óta küzd már az ózonlyuk-problémával. Ennek állapota folyamatosan változik: az Európai Unió földfigyelő programja, a Copernicus szerint idén szeptember végére mintegy 25 millió négyzetkilométeres kiterjedést ért el, ami nagyjából 5 millió négyzetkilométerrel haladja meg az ilyenkor megszokott átlagot. Az előre jelzések szerint az ősz folyamán még ennél is tovább tágulhat, és akár minden eddiginél nagyobbra is nőhet.
Pánikra azonban nincs ok, az Antarktisz feletti ózonlyuk jellemzően szeptember közepe és október eleje között éri el legnagyobb kiterjedését, majd decemberben eltűnik.
Az előző esztendő átlagát nézve pedig rendkívül ígéretes a helyzetünk, írja az IFLScience. 2025-ben az ózonlyuk az egyik legkisebbre zsugorodott az elmúlt évtizedek adataihoz képest. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentése szerint ez már a második egymást követő év, hogy a lyuk kiterjedése jelentősen elmarad az 1990 és 2010 közötti átlagtól, ami egyértelműen a globális összefogás sikerét igazolja.
Az egész világ összefogott
Az ózonréteg elvékonyodását főleg az 1970-es évek közepén az aeroszolokban és hűtőszekrényekben használt klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) okozták, amelyek úgynevezett ózonlyukakat hoztak létre, köztük egy különösen nagyot az Antarktisz felett. Az elvékonyodást a kutatók szerint az okozta, hogy a magasabb légkörbe eljutva a CFC-k klóratomokat szabadítanak fel, amelyek katalizálják az ózonmolekulák bomlását.
A világ vezetői azonban példátlan módon reagáltak a fenyegetésre. 1987-ben – mindössze két évvel a felfedezést követően – 197 ország és az Európai Unió aláírta a montreali jegyzőkönyvet, amelynek célja a CFC-k fokozatos kivezetése volt. Az egyezmény ráadásul olyan rugalmas mechanizmusokat is tartalmazott, amelyek lehetővé tették a még fel sem fedezett, ózonkárosító vegyi anyagok tiltását is.
Az ózonréteget lebontó vegyi anyagok fogyasztása és termelése mára több mint 99 százalékkal csökkent.
A WMO a 2025-ös antarktiszi ózonlyukat a negyedik vagy ötödik legkisebbként tartja számon azóta, hogy 1992-ben megkezdték a rendszeres, visszatérő zsugorodás mérését. Celeste Saulo, a WMO főtitkára hangsúlyozta: ez egy környezetvédelmi sikertörténet, és a jelek szerint az ózonréteg teljes felépülése a század második felére, nagyjából 2050-re várható.
The post Évtizedek óta nem volt olyan kicsi az ózonlyuk, mint 2025-ben first appeared on 24.hu.
