A rekordösszeg nagy része a rekorddíjazásra ment – 10 millió dollárt osztottak szét a sportolók között –, ötmillió dollár pedig a World Athleticsnek fizetett rendezési jogdíj volt.
Ehhez jött még a rendezvényszervezés költsége: miután Balásy Gyula cégeit júliusban leváltották, az IRUB Kft. végül 3,2 milliárd forintért vállalta a szervezést.
Így összesen nagyjából 8 milliárd forintba került a pénzdíj, a jogdíj és a szervezés, ami azt jelentheti, hogy – miután az Eurosport főszerkesztőjének, Szabó Gábornak közérdekűadat-igényléséből kiderült, hogy az előző kormány az egész eseményre eredetileg 16,75 milliárd forintot biztosított az NRÜ-nek – az új kormány több mint 7 milliárd forintot spórolt a szervezőváltással.
A bevételi oldal bizonytalanabb: a jegybevétel és a szponzori/közvetítési jogok nagyobb része a rendezőnél maradt a szerződés szerint. 61 ezer jegy kelt el, ami becslések szerint legalább másfél milliárd forintos bevételt hozott, a szponzorok között pedig a TDK, a Sony és a Wizz Air jelent meg.
A cikk azt is felveti, hogy a szerződést Orbán Viktor és Sebastian Coe, a World Athletics akkori elnöke közötti politikai kapcsolat is motiválhatta, egy esetleges jövőbeli magyar olimpiai rendezés reményében – ez a számítás viszont nem jött be, mert Coe 2025-ben elveszítette a NOB-elnökválasztást a zimbabwei Kirsty Coventryvel szemben.
The post Telex: a magyar adófizetők dobták össze az atlétikai Világdöntő rekorddíjazását first appeared on 24.hu.
