Az államalapítás ünnepéhez kapcsolódó M1-es beszélgetés egyik érdekes tanulsága az volt, hogy bár Kassai Lajos lovasíjászt és Kepes András írót a műsor készítői két különböző Magyarország képviselőiként ültették egymás mellé, a párbeszéd során inkább az derült ki, mennyi közös pont van a gondolkodásukban.
Kassai Lajos szerint amikor a nemzetről beszélünk, a legfontosabb kérdés az együttműködés. Hangsúlyozta: az már másodlagos, hogy ezt az emberek milyen módon valósítják meg. Saját életútját is a magyar gyökerek keresése határozta meg, de mint fogalmazott, a hagyományőrzésben sosem a múltba fordulás, hanem a folytonosság érdekelte.
Ezt példázza a lovas íjászat újjáélesztése is, amelyből a 21. század egyik legdinamikusabban fejlődő sportága lett. Úgy véli, egyszerre lehet valaki modern ember, aki használja a legújabb technológiákat, és közben kapcsolatban maradhat ősei életmódjával.
Kepes András ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a magyar történelem erejét mindig a különböző kultúrák befogadása adta, a tragédiák pedig rendszerint abból fakadtak, amikor valaki megpróbálta meghatározni, ki számít magyarnak és ki nem.
Saját élményein keresztül is azt mutatta be, hogy a világ iránti nyitottság és a magyar kultúra iránti érdeklődés nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő attitűdök. Felidézte mongóliai tapasztalatait, valamint azt is, hogy gyerekkorában maga is íjászkodott.
A beszélgetés egyik központi témája a mai magyar közélet megosztottsága volt. Kassai szerint a nemzetet „két malomkerék őrli”: az egyik oldalnak már a piros-fehér-zöld is sok, a másiknak pedig még az árpádsáv sem elég.
Úgy látja, az egyik tábort túlzott pátosz, a másikat maró gúny jellemzi, miközben arra lenne szükség, hogy mindenki szabadon vállalhassa a nézeteit, és valódi kapcsolat alakuljon ki a különböző világnézetű emberek között.
Kepes erre reagálva azt mondta: a politikai és ideológiai címkék sokszor félrevezetőek. Megjegyezte, hogy Kassai több megállapítása kifejezetten liberálisnak hangzott, miközben saját magában is számos konzervatív vonást fedez fel. Szerinte az emberek természetes igénye, hogy valamilyen közösséghez tartozzanak, ezért hajlamosak címkéket ragasztani egymásra és önmagukra is, de ezek a kategóriák egyre kevésbé írják le a valóságot.
Mindketten hangsúlyozták azt is, hogy a világ gyors átalakulása komoly kihívások elé állítja a társadalmakat. Kassai a fenntarthatatlan gazdasági és mezőgazdasági modellek problémáját emelte ki, míg Kepes arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a természettel való kapcsolatunk változott meg, hanem az egész világ működése. Számos olyan konfliktus vesz körül bennünket, amely egyszerre kapcsolódik a hagyományokhoz és a modernitáshoz, ezért ezekről beszélni kellene egymással.
A megoldást mindketten a párbeszédben látták. Kassai szerint meg kell tanulnunk megismerni egymást, olyan tereket kell létrehozni, ahol valódi eszmecsere folyhat, és „szexivé kell tenni” a konszenzuskeresést.
Kepes úgy véli, a változáshoz mentális egészségre, jó oktatásra és működő gazdaságra van szükség, ugyanakkor optimistán látja a fiatal generációt, amely szerinte sokkal nyitottabb a kölcsönös tanulásra.
A beszélgetés végül a történelem és a hagyomány szerepéhez kanyarodott vissza. Kassai szerint a történelmi emlékezet és a tudás versenyelőnyt jelent, mert ha elfelejtjük a múlt tapasztalatait, kénytelenek leszünk újra és újra improvizálni.
Kepes ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott: a hagyomány valójában közös tudás, amelyet érdemes megőrizni és továbbadni.
The post Kassai Lajos és Kepes András: Szexivé kell tenni a konszenzuskeresést first appeared on 24.hu.
