„Anonymusnak sem kell elhinni mindent”

„Gyerekkorom nagy kedvence volt a Képes történelem sorozat. Nemcsak az idővonalon segített eligazodni: melyik is volt előbb? A görögök? Vagy a rómaiak? F. Kemény Márta szerkesztésében rövid, pörgős szövegek magyarázták a képeket, valóságos kalandregényként tálalva elénk a történelmet. Textilsimítású borítójával ez a kötet megidézte bennem gyerekkorom nagy kedvencét, de szó sincs retróról: különleges vizualitásával, redukált színpalettájával, ez a könyv egy XXI. századi megoldást hoz, a mostani 10+-os gyerekek számára” – írja laudációjában Paulovkin Boglárka illusztrátor, az Év Gyerekkönyve Díj zsűritagja Návai Péter kötetéről.A Jöttünk, láttunk, maradunk! nyerte a legjobb ismeretterjesztő kötet díját, miközben Herbszt László az illusztrációk versenyében is shortlistre került. Paulovkin szerint a történelemtanár szerző „őszintén feltárja a történelemtudomány kirakósjáték jellegét, tudatosítja a tények, feltételezések és hiedelmek közötti fontos különbséget, hogy a gyerekek a megfelelő módon kezelhessék azokat. A humoros hangvétel áthatja a kötetet, az egyes témák címei játékosak és hangulatkeltőek.”Ebből mutatunk most két fejezetet a kép alatt.Utazás a KárpátokigA korai magyar történelem tele volt költözéssel. Őseink folyton úton voltak, hogy megtalálják a tökéletes otthont. Azt a földet, amely dús legelőket és bő vizű patakokat ad lovaik, marháik, juhaik számára. Azt a vidéket, ahol senki nem háborgatja őket, amikor a túlvilági erőknek áldoznak, lovagolni tanítják gyerekeiket, jurtát állítanak, övcsatot készítenek, kását főznek, kumiszt isznak, solymásznak, vetnek és aratnak. Ideális otthont találni sosem könnyű, ők is sokszor megálltak, azt remélve, hogy végre célhoz értek, ám ez végül csak a Kárpát-medencében sikerült. De honnan tudhatjuk, hogyan jutottak el idáig? Más nomád, pásztorkodó népekhez hasonlóansajnos őseink sem jegyeztek le semmit hosszú utazásuk történetéből. Szerencsénkre azonban mások igen, ráadásul a régészet, a genetika és a nyelvészet is tud vá