Megannyi szellemeskedésnek helye lehet most: elmaradt pizsamaparti a Parlamentben, közös imádkozás, hátha az Isten majd azt súgja az ítélkező bírónak, nem olyan nagy baj az a sok hülyeségre elment közpénz! Közismert: Fásy Zsüliett dokumentumfilmes munkásságának leghíresebb rajongója ugyanis az Úr.
De hagyjuk – nem okoz örömöt, és nem okoz kielégültséget számomra a bűnhődést nézni.
Nem azért, mert sajnálom a gyógyszerész urat, vagy bármi érdemi magyarázóerőt látnék abban, hogy a felelősségét árnyalná, hogy a feladatára teljes mértékben alkalmatlan volt, és komolyan felvetődik: Hankó Balázs olyannyira a kellő képességek híján volt, hogy fogalma sem volt, minek az eszköze ő. Ez teljesen mindegy.
A bűnhődést azért nem jó nézni, mert, bár a bűnre emlékeztet, nem képes visszacsinálni azt. A magyar kultúra perverzül abszurd állapota, a művészek helyzete kétségkívül már Hankó irányítása (ezek a szavak is milyen abszurdak egymás után: Hankó, irányítás!) előtt is ismert volt. Nem egyedül felelős azért, hogy a szférában nagy múltú intézmények, lapok lettek politikai alapon kivéreztetve, hogy fontos alkotók elhagyták a pályát, hogy művészeket cikkekben vegzáltak a politikai véleményük miatt. Ezek a dolgok megtörténtek, és, bár a jövőre nézve van lehetőség új kereteket kialakítani: ami megtörtént, megtörtént.
The post Vida Kamilla: Lábjegyzet Hankó Balázs Darwin-díjas politikai halálához first appeared on 24.hu.
