A dinoszauruszok végzete, mítoszok forrása, varázskardok anyaga: a csodálatos meteorit

Egy idén augusztusban megjelent tanulmányban a mükénéi és minószi elittől származó gyűrűk összetelét vizsgálták. A tárgyakban első ránézésre nincs semmi különös: nem túl gazdagon díszítettek, se nem nagyok, se nem kicsik, csak éppen vasból vannak, pedig a bronzkorból származnak. A vizsgált 91 gyűrű közül 13 a nikkeltartalma miatt valószínűleg meteorvasból készült, további kilencről ez nem bizonyítható egyértelműen, de valószínűleg ezek is égi eredetűek. Bár a meteoritvas használata szinte minden kontinensen ismert volt, ez az első eset, hogy a mai Görögország területén találtak olyan bronzkori tárgyat, ami ebből készült. A nagyjából kétezer éves gyűrűk státuszszimbólumnak számíthattak, a kutatók szerint az alapanyaguk Egyiptomból érkezhetett, ahol a sivatagos területeken jóval könnyebb volt meteoritot találni, mint a szigetvilágban – nem csoda, hogy kereskedtek is a vassal, amit szent anyagnak tekintettek. Ez nem gátolta meg őket abban, hogy tevéknek készítsenek belőle talizmánt, de ezen nincs is mit csodálkozni: fontos, hogy a karaván célba érjen, erről pedig a legbiztosabban az ilyesmi gondoskodott. Nem ők voltak az egyetlenek, akik meteorvassal kereskedtek, az „égi vas” Assurban, Asszíria fővárosában az adózandó termékek listáján szerepelt, ami Jan Gerrit Dercksen, a Leideni Egyetem történésze szerint egyértelműen arra utal, hogy elég elterjedt volt ahhoz, hogy külön említést érdemeljen. Tutanhamon tőrétől a hopi indiánokigNem ők voltak az egyetlenek, a világ szinte minden táján ismertek voltak a meteoritvasból készült tárgyak. A legismertebb ezek közül Tutanhamon tőre: a díszfegyver alapanyaga valószínűleg egy Alexandriától 240 kilométerre becsapódott vasmeteoritból származik. A tőr legalább 3300 éves (ekkor balzsamozták be az ifjú fáraót), de könnyen lehet, hogy még ennél is régebbi – egy 2022-es kutatás szerint a Tutanhamon nagyapja kaphatta nászajándékba az Egyiptommal szomszédos Mitanni birodalomtól. Vannak még ennél is régebbi példák: Victoria Almansa-Villa