Édesanyám a lelkesedést oltotta belém sok minden iránt. Tőle kaptam az úszás szeretete mellett a betegségek és a gyógyítás iránti elhivatottságot.
Anyu gyógyszerészetet tanult, gyerekkoromban sokat voltam vele a gyógyszertár varázslatos világában.
A nagybátyám ismert sebészként dolgozott. Nem csupán műtéti, kezelési technikát, hanem a beteg iránti ma is eleven érdeklődésem alapjait is tőle lestem el.
Rengetegen segítettek elsajátítani, mit is jelent a valódi orvoslás. A betegeim és a szüleik bizalma nélkül szegényebb lenne az életem.
Azt tapasztalom azonban, hogy mindenre kevés idő jut manapság. Futunk, mintha valaki kergetne, és sajnos alig marad idő a betegekkel való mély beszélgetésekre.
Pedig igaz a mondás: aki beteg, egy dolgot akar, meggyógyulni, míg a többiek, az egészségesek vágyai szerteágazóak. És: a beteg mindent tudni szeretne arról, amitől szenved, fél.
Se szeri, se száma „az orvosok már csak ilyenek” típusú rémtörténeteknek. Nem áll szándékomban megcáfolni – hiszen nem voltam jelen – ezek valódiságát, de szeretnék javítani a rózsásnak egyáltalán nem nevezhető helyzeten.
Hálás szívvel emlékszem mindazokra, akik fiatal orvosként a segítségemre voltak, akik oktattak, akiktől el lehetett lesni technikákat, akik beavattak ha nem is a titkok titkába, de majdnem abba.
Én is kaptam, tanultam, amit tudok, és néhány hónapja azt érzem, kötelességem megosztani a tudásomat.
A szakterületem azért is csodálatos,
The post Gyarmati Andrea: A csecsemő nem színészkedik first appeared on 24.hu.
