Éveken át próbálkoztam, és már feladtam
– nyilatkozta ezt egy interjúban az a színész, aki több mint harminc éven át volt a német tévék láthatatlan iparosa, és ez valószínűleg így is marad, ha Quentin Tarantino nem Berlinben keres éppen főszereplőt a kétezres évek legvégén egy új projektjéhez.
Christoph Waltz szerencsére nem adta fel, és ötven fölött futott be. De hogy lett egy bécsi gyerekből a világ kedvenc főgonosza?
Oscar-díjas gyilkos a Rex felügyelőben
Waltz igazi színházi gyerekként született Bécsben egy német díszlettervező és egy osztrák jelmeztervező fiaként. A családfájában kutakodva bőven akadnak színészek: anyai nagyanyja például a bécsi Burgtheaterben volt színésznő, emellett némafilmekben játszott. Épp úgy, mint mostohanagyapja és dédnagyapja is. Waltznak ráadásul meglehetősen ismert, szintén művész mostohatestvére is van: hétéves volt, mikor apja meghalt, az anyja ezután hozzáment ahhoz a zeneszerzőhöz, aki korábban Michael Haneke anyjával volt házas, így lettek a rendezővel mostohatestvérek.
Waltz tehát a színház bűvkörében nőtt fel, ám először nem a színjátszás, sokkal inkább az ének érdekelte. Tízéves volt, mikor először járt az operában, a Turandot előadásán, ahol a híres svéd szoprán, Birgit Nilsson énekelt.
Az élmény olyannyira beszippantotta, hogy tinédzserkorában heti kétszer járt az operába, és klasszikus éneket tanult, operasztár akart lenni. Saját bevallása szerint a hangja akadályozta ebben, amely nem volt elég jó hozzá.
Később mégis kipróbálta magát az operák terén, igaz, rendezőként: Antwerpenben és Bécsben is rendezett. Operaálmait tinédzserkorában feladva a színészet felé fordult, a bécsi patinás Max Reinhardt Seminaron tanult, majd New Yorkba ment, ahol Lee Strasbergnél és Stella Adlernél képezte magát.
Európába visszatérve Zürichben debütált a színpadon, majd egyebek közt Hamburgban, Kölnben és természetesen szülővárosában, Bécsben is játszott. Már színészi karrierje elején kitüntették az O.E.Hasse-díjjal, a pályakezdő tehetségeknek szánt német elismeréssel a színházi teljesítményéért. Azonban azért, hogy el is tudja tartani a családját, tévézésre adta a fejét, ami akaratlanul is beszippantotta, és bizonyos szempontból mellékvágányra terelte a karrierjét.
Waltz ugyanis ezzel karrierje első három évtizedében betagozódott a világ számára láthatatlan szerepbe: hihetetlen mennyiségű és különféle minőségű tévés munkát vállalt, ami által a német nyelvű területeken ismert volt, az igazán nagy áttörés azonban váratott magára. A kilencvenes és kétezres években sorra nyerte a német tévés díjakat, itt-ott angol nyelvű filmekben is szerepelt – ilyen volt például az Ártatlan bűnöző Kevin Spacey oldalán –, de a nemzetközi porondon teljesen észrevétlen maradt.
Waltz több interjúban is mesélt arról, hogy egyre frusztráltabbá vált ettől. „Nem volt már alternatíva, illetve egy volt: egy nagyon mély folyó és egy nagyon nehéz kő a nyakam körül.”
A színész gyakorlatilag bármit elvállalt: köröznek régi német tévés felvételek, ahol tornadresszben bohóckodik egy gyerekműsorban, emellett nem igazán van olyan német nyelvű krimisorozat a nyolcvanas évekből, amiben ne tűnt volna fel gyilkosként vagy rendőrként. Volt babakészítő sorozatgyilkos a Rex felügyelőben, a Derrickben pedig több mellékszerepben is láthattuk.
El kellett tartanom a családomat, így nem okozott gondot, ha szar volt egy munka. Meglehetősen nagy volt az esélye, hogy zsémbes, frusztrált vén fingként végzem, ezért őszintén hálás vagyok, hogy ezt sikerült elkerülnöm. A német tévében végtelen mennyiségű rendőrös sorozat fut, úgy tűnik, ott több ilyen van, mint bárhol máshol. Így örökkévalóságnak tűnő ideig játszottam vidéki rendőröket és gyilkosokat
– mesélte egy interjúban.
Aztán jött Quentin Tarantino.
Tarantino mentette meg őt, ő meg Tarantino filmjét
Az Oscar-díjas rendező tíz évig dolgozott a Becstelen brigantyk forgatókönyvén, és a szereplőválogatás közben jött rá, hogy gyakorlatilag eljátszhatatlan szerepet írt. Senki sem tudta ugyanis megszemélyesíteni a több nyelven beszélő, a kifinomult báj és a pszichopata közt egyetlen villanással váltani tudó Hans Landát. Bár a szerepet eredetileg Leonardo Dicaprióra írta, rájött, hogy német ajkú színészre van szüksége.
Hiába hallgatta meg a német szakma krémjét, senkivel sem volt elégedett, és kis híján kukázta a filmet. Ekkor kötötte ki, hogy egy hét meghallgatást tart még Berlinben, ám ha akkor sem jár sikerrel, félreteszi a Becstelen brigantykat.
Waltz elment a nyílt meghallgatásra, Tarantino pedig a második jelenete után tudta, hogy megtalálta a tökéletes Landát. A színész ráadásul nemcsak színészi tehetsége miatt volt telitalálat, hanem mert folyékonyan beszél angolul, németül, franciául és olaszul. Mind a négy nyelven megszólalt a filmben. Mikor Waltz később Cannes-ban a szerepért megkapta a legjobb színésznek járó díjat, Tarantino úgy fogalmazott: „tőled kaptam ezt a filmet.”
Egész sor anekdota kering arról, hogyan rejtegette a rendező titkos fegyverként a nyilvánosság és a saját stábja elől, ki játssza majd Landát. De arról is, hogy arra kérte a színészt, az olvasópróbákon fogja vissza magát, a karakter vérfagyasztó oldalát hagyja meg a felvételekre, hogy színésztársait érje meglepetésként a játéka.
A kifinomult pszichopata
Ahogy Tarantino megmentette Waltzot a teljes elszürküléstől, és kiemelte a frusztrációiból, Waltz is a mennyekbe vitte a filmet: a már említett Cannes-i díjtól kezdve az Oscarig bezárólag gyakorlatilag mindent megnyert, egyből ott állt Hollywood csúcsán, a világ pedig azt találgatta, miért kellett erre 53 évet várni. Rögtön kopogtattak nála hollywoodi szerepekkel: a Vizet az elefántnak című filmben kegyetlen cirkuszigazgatót alakított, A három testőrben eljátszotta Richelieu bíborost, a Zöld darázzsal pedig a szuperhősvilágba is belekóstolt.
De ha már Tarantino fedezte fel – aki egyébként is szereti kedvenc színészeit alkalmazni –, írt neki egy újabb szerepet. A Django elszabadul dr. King Schultzát már kifejezetten Waltz számára írta. Az osztrák hozta a kötelezőt: ismét vitte az Oscart, a Golden Globe-ot és a BAFTA-díjat is az alakításááért.
Tényleg mindenki vele akart dolgozni, és megtörtént az, ami minden színésszel történik, ha tökéletesen játszik antagonistákat. Kiválasztották James Bond ellenlábasának a Spectre – A Fantom visszatér és a Nincs idő meghalni című Bond-filmekben.
Waltz örökre a főgonoszok kalitkájába ragadhatott volna, ám a blockbusterek mellett a művészi kihívásokat is keresi. Ha már megteheti. Gyakorlatilag minden nagy rendezővel dolgozott: Roman Polanskival (Az öldöklés istene), Terry Gilliammel (A zéró elmélet), Tim Burtonnel (Nagy szemek), Wes Andersonnal (A Francia Kiadás), Guillermo del Toróval (Pinokkió, Frankenstein), Woody Allennel (Rifkin’s Festival) és Luc Bessonnal (Dracula) is.
2019-ben az első rendezése is megjelent, ez volt a Georgetown című bűnügyi dráma, amelyben a főszerepet is eljátszotta. Emellett a sorozatokat sem hanyagolta, de most már nem csak a német tévénézők örülhettek neki: alakított pszichopata főnököt A tanácsadóban és rejtélyes techmilliárdost a Gyilkos a házban című sorozatban.
Hollywood igyekszik beskatulyázni őt a kifinomult főgonoszok szerepébe, ő pedig látható élvezettel játssza is azokat. Az amerikai csillogás azonban nem szippantotta be, híres arról, hogy védi saját és családja – négy gyermeke van – magánéletét. Felbosszantja, ha osztrákságáról kérdezik: német apja révén születésekor német állampolgár lett, az osztrákot csak 2010-ben kapta meg. Mikor Oscart nyert, felmerült a kérdés: német vagy osztrák siker született?
Bécsben születtem és nőttem fel, ott érettségiztem és jártam egyetemre. Bécsben kezdtem színészkedni – és még van sorolhatnám a bécsi kötődésemeit. Mennyire szeretnének még osztrákabbá tenni?
– nyilatkozta egy sajtótájékoztatón.
Ha már interjúk: Waltz híresen távolságtartó, a GQ újságírója például úgy foglalta össze, hogy a színész szórakoztató és megnyerő, egészen addig, amíg az életét firtató kérdések elő nem kerülnek. Akkor ugyanis bezárkózik. Bár szívesen mesélt arról a sajtónak, mekkora hülyeségnek tartja a teljes átlényegülésre építő method actinget és az improvizációt is, előfordul, hogy megnyílik magáról: arról például rendszeresen, milyen érzés későn befutni.
Már tudom, mit jelent a siker, milyen következményei és hatásai vannak, és ismerem az érem másik oldalát is. 35 éve csinálom ezt, és nem is mindig sikertelenül. Világos képet alkotok arról, miért akarok ebben benne lenni. Nemcsak a munkámra érkező visszajelzések, de az önreflexió miatt is, és azért, amit ebből ki akarok hozni. Az én koromban már nagyobb súlya van a hálának, mintha 25 évesen futottam volna be. Minél idősebb vagy, annál jobban tudatában vagy annak, hogy mennyi minden alakulhat rosszul.
És ahogy ő mondja: „Voltak pillanatok, amikor fel akartam adni, de nem tettem. Nem azért, mert olyan kitartó vagy következetes lennék, hanem, mert nem volt lehetőségem másból megélni. Emellett – minden nemes szándék nélkül – nagyon makacs vagyok, és nem fogadom el a bukást, amikor világos képem van arról, mit akarok csinálni. Ellenkezik a makacsságommal az, hogy bedobjam a törölközőt” – foglalta össze egy interjúban állhatatosságát.
The post A Rex felügyelő babakészítő sorozatgyilkosától Tarantino kedvencéig – Christoph Waltz 70 éves first appeared on 24.hu.
