Október 7-én, szerdán elhunyt egy 87 éves spanyol nyugdíjas, María del Carmen Abascal. Az országszerte Maricarmenként ismertté vált nő a spanyol lakhatási válság, az elnyomott spanyol „kisember” szimbólumává vált, miután szeptember 23-án erőszakkal kilakoltatták az otthonából.
A madridi lakásának – amelyben 1956 óta, 70 éven keresztül élt – az új tulajdonosa 275 százalékkal, 2650 euróra emelte a bérleti díját, amit az idős asszony már képtelen volt kifizetni a nyugdíjából.
Kilakoltatását követően országszerte tömegtüntetések kezdődtek, Madrid központjában, a Puerta del Sol téren egy azóta is álló sátortábort is kialakítottak. A társadalmi nyomás hatására az asszony állítólag visszatérhetett volna az otthonába, ám a lakásából már hordágyon vitték el, az utcára kerülése óta kórházban ápolták, ahol szerdán elhunyt.
A túl magas bérleti díjak és a lakáshiány súlyos problémát jelentenek szerte Spanyolországban, a lakásválság az elmúlt években folyamatosan mélyült
– nyilatkozta lapunknak Dr. Lénárt András, a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének egyetemi docense.
A spanyol jegybank adatai szerint az országban 700 ezer lakás hiányzik, részben a turizmus, részben a főként Latin-Amerikából kiinduló bevándorlás miatt.
2018 óta megduplázódott a Spanyolországban eltöltött vendégéjszakák száma, egyre több lakást rövid távra adnak ki (például az Airbnb-n keresztül). Eközben 2015 óta 3 millióval nőtt az ország lakossága – Madridban 800 ezerrel, Barcelonában 556 ezerrel, Valenciában pedig 279 ezerrel élnek többen.
Mindezekhez igazodva 2015 és 2025 között Spanyolországban a lakásárak átlagosan 80 százalékkal, a bérleti díjak pedig 87 százalékkal emelkedtek, miközben a fizetések mindössze 30 százalékkal nőttek. A helyzet különösen a fiatalokat sújtja: a Nemzeti Statisztikai Intézet szerint a 18 és 34 év közötti spanyolok 69 százaléka él a szüleivel; számukra nemcsak a lakásvásárlás, hanem a szobabérlés is szinte elérhetetlen.
A főbérlők az elmúlt években egyes esetekben akár 300–400 százalékkal is emelték az albérlőik bérleti díját. Megtehetik, a törvények lehetővé teszik számukra, hogy annyival emeljék a bérleti díjat, amennyivel csak szeretnék. Nyilvánvalóan nyerészkedésről van szó. Sok esetben már nem is magánszemélyek, hanem olyan cégek a lakások tulajdonosai, amelyeket a köznyelvben »keselyűknek« neveznek. Ezek a cégek arra szakosodtak, hogy folyamatos áremelésekkel egyre nagyobb bevételre tegyenek szert, emiatt folyamatosan lakoltatják ki a fizetni nem tudó bérlőket
– részletezte Lénárt András.
A demonstrációk és a közfelháborodás hatására Pedro Sánchez miniszterelnök törvényerejű sürgőségi rendeleteket jelentett be (kilakoltatási moratórium 2030 végéig, a rövid távú kiadás és az ingatlanspekuláció megnehezítése, a meglévő bérleti szerződések automatikus megújítása), ám ezeket a múlt pénteken leszavazta a törvényhozás.
Erre hivatkozva Sánchez hétfőn előrehozott választást tűzött ki november 29-ére – holott eredetileg csak jövő nyáron tartottak volna voksolást.
Miért éppen a lakhatás?
A lakhatási válság csak az utolsó csepp volt a pohárban a problémák sorozatában
– szögezte le Lénárt.
The post Sánchez a lakhatási válsággal mentené a hatalmát – de Franco szelleme ezúttal elűzheti a nagy túlélőt first appeared on 24.hu.
