A világ legviccesebb haldoklása

A 2010-es Én, Ozzy messze a legszórakoztatóbb önéletrajzi könyv volt, amit valaha olvastam. Ozzy Osbourne – a diszlexiájára és bőséges különböző problémáira való tekintettel – Chris Ayres szellemíró segítségével mesélte el a rá jellemző egyszerű, közvetlen, önironikus stílusban az addigi kb. 60 évének a történetét. A birminghami munkásgyerekből lett világhírű heavymetal-bohóc és politoxikomán roncs könyve hasonlított a legtöbb rocksztárönéletrajzra, de valamiben körökkel verte azokat: szinte minden oldalra jutott valami hihetetlenül kretén, elképesztően nevetséges történet, mintha a Black Sabbath története és a szólókarrier csak érdekes adalékként bukkant volna fel a Jackasst idéző őrültségek között.Chris Ayres állítólag azt mondta Ozzynak, hogy az első könyvnél annyi anyag gyűlt össze, hogy egy második könyvre is elég lenne. A tavaly, posztumusz megjelent Last Rites, a magyarul nemrég Utolsó kenetként kiadott második önéletrajzi könyve – amit szintén Ayres segített megírni – Ozzy utolsó éveinek krónikája. A történet elején 69 éves Ozzy úgy érzi, kicsattanó formában van – túl alkohol-, drog-, gyógyszer- és szexfüggőségen (de még az almaholizmusa előtt) –, aztán sorra jönnek a balesetek, a műtétek, az elhalasztott és lemondott bulik, közben pedig egyre biztosabban haladunk a Black Sabbath utolsó fellépéséig és Ozzy 17 nappal később, szívroham miatt bekövetkezett haláláig.A könyv az utolsó hat év leépülését és Ozzy birminghami hazatérését meséli el, és így elmesélve akár lehangoló olvasmánynak is tűnhet – csakhogy éppen Ozzy Osbourne-ról van szó, akinek még a haldoklása is teljesen komolytalan. Egyszer villanykörte-méretűre nőttek a begyulladt ujjai, máskor egy éjszakai pisálás után próbált az ágyába vetődve behuppanni, méterekkel elvétve az ugrást, az élete hátralévő részét megkeserítő nyaktörést eredményezve. De előfordult olyan is, hogy nyolc adag érzéstelenítőt kellett neki beadni, mert az „aktív életmódtól” annyira magas lett a toleranciaszintje, hogy kevesebb ne