„A halak nem mehetnek bíróságra”

Egy folyó Kolumbiában, egy lagúna Spanyolországban, Ecuadorban pedig maga az Anyatermészet – az a közös bennük, hogy mindegyiknek vannak jogai, és ha megsértik őket, valaki a nevükben bírósághoz fordulhat. De mi értelme jogokat adni egy folyónak vagy egy tónak, és elképzelhető-e ugyanez Magyarországon, például a Balatonnal? Erről írt tanulmányt Jakkel Barbara, a Debreceni Egyetem jogi karának kutatója – az írás augusztusban jelent meg az Állam- és Jogtudomány című folyóiratban. Páros interjúnkban őt és Fodor László egyetemi tanárt, környezetjogászt kérdeztük, aki a téma magyar alkotmányos hátterét világította meg.Qubit: Miért aktuális ma a természet jogalanyiságának kérdése, akár globálisan, akár Magyarországon?Jakkel Barbara: Kezdjük azzal, hogy pontosan miről is szól ez a koncepció. A természet jogalanyiságának gondolata mögött az a törekvés áll, hogy a természeti ökoszisztémák – például folyók, erdők – saját jogokkal rendelkező jogalanyként nyerjenek elismerést, mind az alkotmányokban, mind pedig a bíróságok előtt. A cél az, hogy a természet ne csupán az emberi érdekek mentén védendő jogtárgyként jelenjen meg a rendszerben. Ez a megközelítés a hagyományos természetvédelmi szabályozás kudarcai miatt került előtérbe az utóbbi időszakban. Láthatjuk, hogy bár számtalan nemzetközi, regionális és állami szintű jogi rendelkezés célozza a környezet védelmét, ennek ellenére sem vagyunk képesek megfékezni a mértéktelen környezetpusztítást. A klímaváltozás okozta problémák kezelése egyre sürgetőbbé válik, a mindennapjainkban érezhető problémává lép elő, és az emberiség egyre inkább válságba kerül egy olyan folyamatban, amelyben végső soron a saját életfeltételeit biztosító ökoszisztémát pusztítja el. Ezért jelent meg az igény olyan újfajta jogi megoldásokra, amelyek reményt adnak arra, hogy hatékonyabban tudjuk biztosítani a kiemelt jelentőségű természeti területek védelmét. Az elmúlt néhány évtizedben rengeteg ilyen kezdeményezés indult, így ez a megközelítés ma már egyált