Velünk élő ipar 1.
A dualizmus az a kor volt, amikor a gőzmozdony füstje végre elhomályosította a délibábot. Erről álmodott korábban Széchenyi István, ezért dolgozott Clark Ádám, ám a változtatni nem akaró, feudális magyar urak világa és az 1849-es bukás utáni apátia agyonnyomta a tetterőt. Magyarország belefásult az 1849 utáni passzív ellenállásba és a gazdasági stagnálásba. A kiegyezés azonban megteremtette az iparosodás alapjait: az Osztrák–Magyar Monarchia közös piaca jelentős felvevőerőt biztosított, miközben a magyar nemesség egy része elszegényedett, nyugati – főleg osztrák és francia – tőke áramlott az országba. Ráadásul színre lépett Baross Gábor, a „vasminiszter”, aki a vasút államosításával és egységesítésével, tarifareformjaival, valamint az Al-Duna szabályozásának előmozdításával olyan modern infrastruktúra kialakítását segítette, amely közelebb vitte a hazai termelőket a világpiachoz, és felgyorsította a magyar iparosodást. A vasútépítéshez ugyanis elképesztő mennyiségű szénre, acélra, sínre és mozdonyra volt szükség. Ganz Ábrahám ekkor már nem élt, mégis az ő gyára volt e folyamat egyik alapköve és egyben nagy nyertese.
Ganz, Mechwart és az első „tech-óriás”
Ganz Ábrahám 1844-ben hozta létre vasöntödéjét Budán, a mai Bem József utcában – az egykori gyárépület ma is áll, itt található az Öntödei Múzeum. Ganz a kéregöntésű vasúti kerekek gyártására kidolgozott eljárásával nemcsak a vasútépítési lázat szolgálta ki, hanem megalapozta azt a világszínvonalú nehézgépgyártást, amely a dualista Magyarország egyik gazdasági motorja lett. Tragikus halála után a vállalat irányításában Mechwart András vált meghatározóvá, és neki is kulcsszerepe volt abban, hogy a kis öntödéből nemzetközi jelentőségű nagyvállalat fejlődött. Mechwart zsenialitása abban rejlett, hogy szabad kezet és komoly tőkét adott a fiatal mérnököknek. Az ő nevéhez fűződik a kéregöntésű hengerekkel működő hengerszék továbbfejlesztése, amely forradalmasította a malomipart, és Budapestet a világ egyik legnagyobb malomipari gépgyártás központjává emelte. De a Ganz nem állt meg a gépgyártásnál: Mechwart létrehozta a villamossági osztályt, ahol a Bláthy–Déri–Zipernowsky mérnöktrió 1885-ben megalkotta a zárt vasmagú transzformátort. Ezzel lehetővé vált az elektromos energia nagy távolságra történő, gazdaságos továbbítása. A Ganz szó szerint és átvitt értelemben is behuzalozta a világot: berendezéseit Rómától Bécsen át Melbourne-ig alkalmazták. A Ganz gyár olyan szellemi tőkét termelt, amely képes volt diktálni a globális technológiai tempót.
Mindeközben Pesten…
A Duna másik oldalán egy másik ipari negyed nőtt ki. Láng László 1868-ban a Váci körúton, a mai Bajcsy-Zsilinszky úton nyitott szerény javítóműhelyt; az üzem 1873-ban költözött a Külső Váci útra. Ebből fejlődött ki a magyar gőzgép- és turbinagyártás fellegvára, a Láng Gépgyár. A mai Újlipótváros környéke a gőzmalomipar egyik fontos területe volt. A Duna-parton közvetlenül a malmoknál tudták kirakodni a hajókról a vidékről érkező gabonát, a kész liszt pedig vasúton indulhatott tovább Európa felé. A Váci úton működött Schlick Ignác vasöntödéje és gépgyára is, ahol vasúti kocsik, hidak és középületek vasszerkezetei készültek.
És itt még messze nincs vége. 1882-ben Weiss Manfréd és testvére, Berthold a Lövölde téren nyitotta meg konzervgyárát, amely az ország első ilyen üzeme volt. A hadsereg fontos megrendelőjükké vált, a konzervdobozok előállítása pedig megalapozta a vállalkozás későbbi fémipari ágát. Weiss Manfréd hamar felismerte, hogy a jövő a fém- és a hadiiparban van. 1892-ben súlyos üzemi robbanás történt, ezt követően a hatóságok betiltották a tűz- és robbanásveszélyes lőszergyártás folytatását a belvárosban. A Weiss testvérek ezért abban az évben Csepelre telepítették át az üzemet, és ahogy mondani szokás, a többi már történelem. A hamarosan gyáróriássá fejlődő cég a fémkohászattól a lőszergyártáson keresztül a kerékpárokig mindennel foglalkozott. Ám Weiss Manfréd nemcsak jó üzletember, hanem zseniális menedzser volt, ugyanis tudta, hogy a lojális munkaerőnél semmi sem ér többet. A gyár közelében munkáslakásokat, kórházat, óvodát és más jóléti intézményeket létesített, ezzel munkások ezreinek biztosított kiszámíthatóbb életet.
Das ist ein Unikum!
Dübörög a nehézipar, óriások emelkednek fel, de az acélszerkezetek mellett sokkal finomabb dolgok is megszületnek: a magyar szellemi tőke a könnyűiparban is brillírozik, globális márkákat teremt, és természetesen nemcsak a fővárosban. Óbudán Goldberger Ferenc még 1784-ben nyitotta meg kékfestő műhelyét. A manufaktúra a dualizmus korára jelentős gyárrá fejlődött. A család korszerű textilipari technológiákat honosított meg, a kézműves kékfestőműhelyt nagyüzemmé fejlesztette, termékei pedig Európa-szerte piacra kerültek. Kőbányán Richter Gedeon 1901-ben megvásárolta a Sas gyógyszertárat, amelynek laboratóriumában szintén új korszak indult. Richter a kutatás-fejlesztésben hitt, és néhány éven belül kőbányai gyárat alapított. Olyan készítményekkel vált ismertté, mint a Tonogen Suprarenale, később pedig a Kalmopyrin; utóbbit ma is gyártják. Nem csoda, hogy a magyar gyógyszeripar rövid idő alatt nemzetközi rangot szerzett. Titkos receptúra a Soroksári úton is volt, ahol a Zwack család likőrgyárában valami teljesen más került a jellegzetes gömbölyű üvegbe. Az Unicum titka máig megfejtésre vár, és mivel a legjobb kísérő egy sör mellé, ne csodálkozzunk, hogy a szomszédos Kőbányán éppen Európa egyik legkorszerűbb serfőzdéjét működtette Dreher Antal a „sörgyáros király”, aki gépesítette a főzést és bevezette a modern hűtőház-technológiát. A vidék sem maradt adós zsenikkel. Szegeden Pick Márk 1869-ben alapította vállalkozását; a század végére szalámiüzem működött a Tisza partján. A Tisza közelsége teremtette párás mikroklíma és a precíz füstölési-érlelési technológia különleges alapot adott a téliszalámi készítéséhez. Pécsen Zsolnay Vilmos tette fel a várost a világmárkák térképére. Zsolnay a családi fazekasműhelyből valóságos vegyipari és művészeti birodalmat épített fel. Az általa kikísérletezett, fagyálló pirogránit kerámia a mai napig díszíti legszebb historizáló és szecessziós épületeinket, többek között az Országházat, a Mátyás-templomot és az Iparművészeti Múzeumot, miközben az irizáló eozinmáz világhírű luxustermékké emelte a Zsolnay nevet.
Az örökség, ami kötelez
Ganz Ábrahám, Richter Gedeon, Pick Márk vagy Weiss Manfréd öröksége igazából a szemléletmód: a minőség, a folyamatos fejlesztés és a munkavállalók megbecsülésének kultúrája. Amikor ma belépünk egy modern, digitalizált és zöld átállásra törekvő csarnokba, ugyanez a mérnöki precizitás és értékteremtés hajtja a gazdaságot.
A 10. Modern Gyárak Éjszakáján, 2026. november 13-án az MGFÜ szervezésében e hagyományok előtt tisztelgünk. Ez az éjszaka a remek alkalom arra, hogy a laikus érdeklődők, a családok és a pályaválasztás előtt álló fiatalok a saját szemükkel lássák: a magyar ipar múltja lenyűgöző, a jelene és a jövője pedig itt épül a szemünk előtt. A csatlakozni kívánó vállalatok a hivatalos oldalon regisztrálhatják üzemüket.
The post Ganz-kerekek, Unicum, Pick-szalámi és robbanás a Lövölde téren: a zseniális magyar gyárosok kora first appeared on 24.hu.
