Umami #6: Az a jó konyha, ahol hatékonynak érzed magad

Az elmúlt 100 évben nagyot változott a konyha helye a lakásban: a 20. század elején megjelenik a városi lakások kialakításakor a “frankfurti konyha”, a kis alapterületű, rendkívül funkcionális konyhatípus, amelyet a munkafolyamatok hatékonyabbá tétele és a háztartási munka megkönnyítése érdekében terveznek. Szemponttá válik az ergonomikus elrendezés: minden fontos munkaállomás – a mosogató, a tűzhely és a tárolók – egymáshoz közel helyezkedjen el minimalizálják a felesleges mozgást, a felületek könnyen tisztíthatóak, a bútorok beépíthetőek legyenek. Ezek a városi lakásba tervezett, kis, 6–7 m² alapterületű konyhák külön teret jelentettek, a háztartási munkák hatékony, üzemi, gyors elvégzését voltak hivatottak szolgálni. Az 1945 utáni amerikai kertvárosi lakásépítési hullám idején azonban általánossá kezd válni az ún. “amerikai konyha”, ez a nappalival egybenyitott konyha az 1950–1970-es évekre az amerikai családi házak egyik meghatározó elemévé válik, majd a 20. század végére Európában is széles körben elterjed és ma már alig találni olyan új építésű lakást, ahol ne ilyen nyitott konyha lenne. A konyha így a korábban elkülönített munkatérből a polgári lakásokban is központi, közösségi térré válik. De vajon hogyan hat ránk maga a tér? Miért érezzük otthonosnak az egyik konyhát, miközben egy másikban feszengünk? Mit árul el rólunk, ahogyan használjuk a konyhánkat? És mi történik akkor, amikor a konyha már nem különálló helyiség, hanem az étkezővel és a nappalival egyetlen közös élettérré válik?Ebben az epizódban a konyhára környezetpszichológiai szemszögből nézünk rá: arról beszélgetünk, hogyan alakult a konyha társadalomtörténete, hogyan befolyásolja a tér a viselkedésünket, a társas kapcsolatainkat, a privát szféránkat és mitől lehet a konyhánk egy “jó” tér. A mai adásban vendégünk Dr. Dúll Andrea, környezetpszichológus, egyetemi tanár, az ELTE Ember Környezet Tranzakció Intézet vezetője. 0:00 Szokásos ajánlónk: rántott máj és paradicsomok legjobb nyári helye3:30 Ko