Túl a félelem és a cinizmus politikáján

(Sik Domonkos filozófus-szociológus cikke)Több mint fél év telt el az áprilisi választások óta. Nem csupán a katarzison vagyunk túl, hanem az új kormány első próbatételein is. Lassan kirajzolódnak az első eredmények, de felsejlenek vakfoltok is. Ahogy elkezd kikristályosodni az új kormányzás politikai karaktere, érdemes – a szakpolitikai kérdésektől egy lépést hátrálva – áttekinteni, milyen lehetőségek nyíltak a politikai kultúra átalakításának szintjén. Ebből a perspektívából mérhetjük fel ugyanis azokat a – történeti kényszerpályából fakadó – rossz közéleti beidegződéseket, amelyek a kormányváltással korántsem tűntek el automatikusan. Ahhoz, hogy megelőzhessük újbóli felszínre törésüket, tudatosan kell dolgozni egy alternatív állampolgári kultúra megteremtésén. Kérdés, hol tartunk ebben a folyamatban fél évvel a kormányváltás után?A szorongás társadalmától a félelem politikai kultúrájáigNehéz megítélni, hogy a Fidesz elmúlt félévben megfigyelhető relatív elnémulása mennyire tudatos stratégia, és mennyire a sodródás eredménye. Látszik, hogy a korábbi pártelit látványosan igyekszik eltűnni a nyilvánosság elől: ki külföldi, ki belföldi „száműzetésbe” vonult, így próbálva láthatatlanná válni. Orbán Viktornak az effajta kivonulásra kevésbé van lehetősége, így ő időnként megnyilvánul. Igaz, láthatóan félszívvel, kissé kényszeredetten teszi. Mintha képtelen lenne szabadulni korábbi táborának arra vonatkozó várakozásaitól, hogy újra kézbe vegye a gyeplőt.Túl sokat azonban felesleges belelátni ezekbe a megnyilatkozásokba. A politikai elemzők – talán maguk sem tudva szabadulni a tizenhat év alatt megcsontosodott reflexeiktől – hajlamosak a kelleténél nagyobb figyelmet szentelni e megszólalásoknak és egyúttal többet vetíteni a mögöttük meghúzódó stratégiai szándékokba. Mindenesetre annyi ezekből is látható, hogy Orbán Viktor ragaszkodik a stratégiai és diszkurzív elemekhez, amelyek a bukásához vezettek.Tágabb perspektívából nézve ezek a megnyilatkozások ha másra nem is, arra