Magyar kutatók megfejtették, miért produkál szélsőségesen erős kitöréseket a KIC 2852961 jelű vörös óriáscsillag. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársai új tanulmányukban három tényező kölcsönhatásával magyarázzák a jelenséget.
A KIC 2852961 több mint 2500 fényévre található a Földtől, és messze a legaktívabb csillagnak számít, amelyet a Kepler űrtávcső valaha megfigyelt. Rendszeresen produkál úgynevezett szuperflereket, amelyek jóval felülmúlják a Nap legerősebb kitöréseit is. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatói még 2020-ban hívták fel rá a figyelmet, hogy ennek a vörös óriásnak extrém erősségűek a kitörései a környező csillagokéhoz képest. A szakértőket azóta foglalkoztatja, hogy mi táplálhatja ezeket a szuperflereket, és most úgy tűnik, választ találtak a kérdésükre.
Azt szerettük volna kideríteni, mitől ennyire szélsőségesen aktív ez a csillag. A közelében lévő kísérőcsillag gravitációs hatása teszi […] vagy valami egészen más történik a csillag mélyén? Kiderült, hogy a válasz árnyaltabb annál, mint amit bármelyik magyarázat önmagában kínál
– idézi Kővári Zsolt csillagászt a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közleménye, amely a csillagaszat.hu-n jelent meg.
A kutatóknak sikerült bizonyítaniuk, hogy a KIC 2852961 nincs egyedül: egy halvány törpecsillaggal alkot kettőscsillag-rendszert. A két égitest meglehetősen közel van egymáshoz, így kísérője jelentős árapályerőket fejt ki a vörös óriásra.
Ennek eredményeként a vörös óriás keringése és forgása elkezdett szinkronizálódni, miközben keringési pályája egyre inkább kör alakúvá vált, forgása pedig felgyorsult. Ezzel olyan körülmények jöttek létre, amelyek kifejezetten kedveznek a mágneses energia felhalmozódásának.
A szilárd bolygókkal ellentétben a csillagok különböző területei nem ugyanazzal a sebességgel forognak – az egyenlítő környéke például foroghat gyorsabban, mint a pólusoké –, ezt nevezzük differenciális rotációnak. Ez a jelenség az előbb már ismertetett körülmények között kifejezetten erőteljes mágneses dinamót működtet a vörös óriásban, ami folyamatosan mágneses mezőt hoz létre és erősít fel.
A csillag felszínén ennek hatására hatalmas, sötét csillagfoltok jelennek meg, amelyekben rengeteg mágneses energia halmozódik fel. Minél nagyobb felületet borítanak a foltok, annál több mágneses energiát tárolnak és annál nagyobb energiájú kitöréseket produkálhatnak.
A vörös óriáscsillagokat többnyire mágnesesen nyugodt objektumoknak tekintik, amelyek aktivitása a kor előrehaladtával fokozatosan lecsökken. A mostani kutatás eredményei azonban bizonyítják, hogy ha forgásuk gyors marad, akár környezetük legaktívabb csillagává is válhatnak. Az eredmények a Naprendszeren kívüli csillagok környezetében zajló űridőjárás megértése szempontjából is jelentősek.
További csillagászati híreink alább olvashatók:
- Galaxisuk közepéről kilökődött fekete lyukakat azonosítottak magyar kutatók
- Először sikerült kimutatni egy ritka molekulát az űrben
- Bolygóütközések nyomait figyelték meg magyar kutatók a James Webb űrtávcsővel
- Megtalálták a Tejút leggyorsabb csillagát
- Eddig teljesen ismeretlen típusú objektumokat talált a NASA űrtávcsöve
The post Magyar kutatók fejtették meg a szupererős csillagkitörések titkát first appeared on 24.hu.
