Pontosan 40 éve, 1986. október 22-én hunyt el Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar orvos és biokémikus. A legendás kutató a C-vitamin felfedezésével vált világhírűvé, ám emellett izgalmas személyisége is emlékezetessé tette őt. Halálának évfordulója alkalmából e cikkel adózunk emlékének.
Rossz tanulóból vált zseniális tudóssá
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten, egy nemesi családba gyermekeként. A Nemzeti Archívum szerint iskolás korában nem volt jó tanuló, még házitanítót is kellett mellé fogadni, de tizenöt évesen már tudósnak készült.
Az első világháború idején a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, amikor a besorozták. Medikusként teljesített frontszolgálatot, és megkapta az ezüst vitézségi érmet is. Pacifistaként azonban értelmetlennek tartotta a háborút, ezért karon lőtte magát, hogy elhagyhassa a harcteret. Sebesülése miatt le is szerelték, így 1917-ben meg tudta szerezni orvosi diplomáját.
Ezt követően örökségéből számos európai nagyvárost bejárt, miközben tanult és kutatott. Cambridge-ben kémiából megszerezte második doktori címét, és ösztöndíjjal az Egyesült Államokba is eljutott, ahonnan Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hívására tért haza 1930-ban.
Szegeden kezdett el dolgozni, ahol professzori címet és saját laboratóriumot kapott. Itt sikerült izolálnia a C-vitamint, amelyet először hexauronsav, később pedig aszkorbinsav névre keresztelt – írja a Rubicon.
Felfedezéséért 1937-ben kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, ezzel ő lett az első és máig egyetlen magyar, aki hazánkban végzett tudományos tevékenységével érdemelte ki az elismerést.
Kifejezetten örült neki, hogy olyasmit fedezett fel, amit a háborúk során nem lehet öldöklésre felhasználni, a második világháború azonban elvette tőle ezt a reményét. A náci Németországban ugyanis olyan aszkorbinsav-készítményt kezdtek gyártani, amelynek köszönhetően a tengeralattjárók legénysége hónapokig volt képes a nyílt tengeren ellenséges hajókra vadászni.
Miután a Szovjetunió megtámadta Finnországot, a Nobel-díjjal járó érmet Szent-Györgyi a finneknek adományozta. A érmet később egy finn üzletember vásárolta meg, aki odaadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahol ma is őrzik.
A C-vitamin után az izomszövetek mozgásának kémiai okait kezdte vizsgálni, sikeresen izolálta az izomsejtek összehúzódásért felelős aktint és miozint, valamint a gyakran P-vitaminként is emlegetett rutint, amely a hajszálerek áteresztő-képességét szabályozza.
Kalandos élete volt a laboratóriumon kívül
A Szegedi Tudományegyetem diákjai rajongtak a fiatal, jó megjelenésű Szent-Györgyi Albertért, aki mindig vitára bíztatta őket, és kirándulni is eljárt velük. A professzor egyéként igencsak kalandvágyó ember volt, 1934-ben motorkerékpárjával körbeutazta Eruópát, rendszeresen teniszezett, vitorlázó gépen repült, és hetvenévesen még szörfözni is megtanult.
A második világháború alatt pedig – meggyőződéses antifasisztaként – egy kémregénybe illő titkos akcióban vett részt. Mivel a Nobel-díjas professzor jól beszélt angolul, és kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az angolszász világban, a magyar kiugrás lehetőségeit kereső Kállay Miklós miniszterelnök egyszer Isztambulba küldte, ahol a tudós tárgyalt is a szövetséges diplomatákkal. A német titkosszolgálat azonban tudomást szerzett a küldetésről, és Hitler személyesen adott parancsot a likvidálására. A tudós ezt később egy televíziós interjúban „élete csúcspontjaként” emlegette.
Magyarország német megszállása után így bujkálni kényszerült, később a svéd követségen keresztül csempészték át a szovjetek által már elfoglalt területekre. A háború végével hazatérhetett, de nem maradt sokáig az országban, mivel úgy látta, hogy a kommunisták egyre növekvő hatalma az általa képviselt értékeket és személyes szabadságát is veszélyezteti. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol folytatta kutatásait. Sejtlégzéssel, izombiokémiával, biogenetikával és rákkutatással foglalkozott, mellette pedig békepárti tevékenységet folytatott.
Hazájával mindvégig fenntartotta kapcsolatait, 1978-ban a Szent Koronát hazahozó amerikai delegáció tagja volt. Idős korára sem veszítette el szellemi frissességét, élete végéig dolgozott. 93 évesen, 1986. október 22-én hunyt el veseelégtelenség következtében.
A világtörténelem további kiemelkedő jelentőségű tudósainak életéről alábbi cikkeinkben emlékeztünk meg:
- Sörfőzőből vált legendás tudóssá James Joule
- Pucéran szeretett kirándulni a Richter-skála megalkotója
- Ő volt az atombomba magyar atyja
- „Soha nem viszi semmire” – mondta tanára Einsteinről
- Ezért fejezték le a kémia feltalálóját
The post Elajándékozta Nobel-díját és motorral járt Szent-Györgyi Albert first appeared on 24.hu.
