Hogyan gondolkodnak a magyarok a demokráciáról?

A demokratikus politikai rendszerek legitimációjával foglalkozó szakirodalom tanúsága szerint a demokráciákban élő társadalmak egyidejűleg sorakoznak fel a demokrácia mint absztrakt, követendő ideálkép mögé (diffúz rezsim-támogatás) és rendkívül kritikusak annak tekintetében, hogy ezek a demokratikus rendszerek hogyan teljesítenek és hogyan működnek a gyakorlatban (specifikus rezsim-támogatás). A két attitűdegyüttes közötti látszólagos feszültség egyik oka abban keresendő, hogy még tudományos diskurzusokban sincs igazán konszenzus arról, hogy pontosan mit is jelent a demokrácia, hát még az átlagos állampolgárok szintjén. Az Europion legújabb kutatásában arra tettünk kisérletet, hogy átfogó képet adjunk a magyar társadalom demokratikus attitűdjeiről, megkülönböztetve a különböző demokratikus elméletekből kibontakozó demokráciadimenziókat, illetve az ezekhez fűződő állampolgári attitűdöket. A minimalista, többek között a Robert Dahl amerikai politológus nevéhez köthető megközelítés szerint a demokráciát egy olyan procedurális intézményegyüttesre lehet redukálni, ami lehetővé teszi az egyenlő feltételekkel vívott politikai versengést és a békés, a vesztesek által is széles körben elfogadott hatalomátadást. A demokrácia liberális toldaléka, amelyet korunk erős emberei előszeretettel tesznek meg kedvenc mumusukká, azonban tovább megy ennél. A liberális demokrácia „a többség zsarnokságának” ellenszereként jött létre, olyan elvárásokat és akadályokat támasztva a megválasztott hatalom mindenkori gyakorlói elé, mint az alkotmányosság, a fékek és ellensúlyok rendszere, a kisebbségi jogok és egy sor egyéb elem, amely messze túlmutat a procedurális megközelítésen.Más gondokodók, például a brit politológus, Carole Pateman szemében azonban egy demokrácia csak akkor lehet teljes, ha az valódi részvételiséggel társul, és nem csak a négyévente választott politikusok belterjes játszóterére korlátozódik. A részvételiség legismertebb, de korántsem kizárólagos formája a népszavazás, de