Nagypályások voltak az ötvenes évek első felében a budapesti szovjet nagykövetek, és lényegesen nagyobb figyelmet szentelt a szovjet vezetés a magyar ügyeknek, mint akkoriban sejteni lehetett. Jevgenyij Dimitrovics Kiszeljov az ifjú zenei tehetségek középiskolájában érettségizett, a Molotov–Ribbentrop-paktum idején fontos küldetést teljesített a hitleri Königsbergben, ahová még a szovjet lágerekből is a legjobb zenészeket hívta vendégszerepelni. New Yorkban a legjelentősebb amerikai baloldali művészeket léptette fel a konzulátuson, a háború után Ausztriában volt követ, majd a balkáni ügyek osztályát vezette. 1949-ben Budapestre érkezett nagykövetként, ahonnét 1954-ben rendelték új állomáshelyre, és az a Jurij Vlagyimirovics Andropov követte Budapesten, aki aztán a KGB, majd a szovjet kommunista párt vezetője lett. Kiszeljovot tőlünk abba az Egyiptomba küldték, amely 1956-ban, a magyar felkeléssel egy időben szintén nagy jelentőségű események színtere lett: az USA – a szovjet vezetéssel egyetértésben – végleg kiűzte onnét az angolokat és a franciákat, hogy aztán a Szuezi-csatorna környékén és a Közel-Keleten egymás ellen huzakodjanak mindmáig.
A birodalom helytartója rendszeresen raportra hívja a helyi vezetőket, utasít és jelent. Kiszeljov 1953-ban, a Sztálin halálát követő enyhülés első szakaszában figyelmeztette a szovjet vezetést, hogy Nagy Imre ellenforradalmárként fogja végezni, és ezt ővele is közölte.
Pontosan tudták a Sztálin halála után hatalmi vetélkedésbe bonyolódott szovjet pártvezetők, ki kicsoda és mi zajlik Magyarországon. Rákosi Mátyást 1956 júliusában Moszkva mégis csak hosszú késlekedés után váltotta le a párt főtitkári pozíciójából. Hruscsov még nem volt elég erős, hogy a vele szemben álló keményvonalas sztálinistákkal megegyezzen a magyar utód személyében, a sztálini örökséget részben felszámoló 1956 februári XX. kongresszus polgárháborúval fenyegető belső következményeit igyekezett elhárítani. Hasonló feladványt jelentettek a szintén a szovjet rendszer ellen lázadó lengyelek, bár ott sikerült a személyben megegyezni; az 56 június végi poznani lázadást követően a sztálini rendszer elítéltjét, az akkor még reformkommunista Władysław Gomułkát nevezték ki a lengyel párt főtitkárává. A szovjetek mérlegelték a Lengyelországban állomásozó, a lengyel-NDK határvonalnál tartózkodó szovjet hadsereg bevetését, de végül lemondtak róla. Voltak az oroszoknak és a lengyeleknek egymásról két évszázados tapasztalataik, legutóbb a második világháborúból.
The post Spiró György: Hetven éve first appeared on 24.hu.
