Orbán jobbkezének és a legnagyobbak egyikének tartotta Matolcsyt, benne látta a partnert víziói megvalósításához

„Orbán Viktor soha nem szerette a közgazdászokat, nagyívű terveinek rombolóit látta bennük. Bármit kigondolt, mindig csak azzal jöttek, hogy ezt ezért nem lehet, azt meg azért. Egy idő után már inkább nem is kérdezte őket. Jobban szerette a Matolcsy típusú embereket, az olyanokat, akik mernek elrugaszkodni a valóságtól, szeretik a nem tankönyvszerű megoldásokat” – írta le a régi Index egy forrása Orbán Viktor kapcsolatát Matolcsy Györggyel még 2011 őszén. Matolcsy akkor nemzetgazdasági miniszter volt a második Orbán-kormányban, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő volt a gazdaságpolitika irányítója is. Talán ez a magyarázat segít a leginkább megértetni, hogy mi vonzotta Orbánt az unortodox közgazdászban: valójában nem közgazdászt keresett maga mellé, hanem partnert, aki segít megvalósítani a vízióit. A kapcsolatuk a kilencvenes évek közepéig nyúlik vissza, Orbán már akkor is láthatóan nehezen viselte a hagyományos politika béklyóit, és imponált neki, ha valaki nem a többiek kitaposta úton járt. Matolcsy György a nyolcvanas évek végén befolyásos reformközgazdászokat tömörítő Pénzügykutató Rt.-ben kezdte a pályafutását, ahol többek között Lengyel László, Surányi György, Csillag István voltak a munkatársai, akikkel szemben Matolcsy nem maradt a baloldali vagy liberális oldalon a rendszerváltás után, hanem az Antall-kormányban vállalt pozíciókat.Orbánnal annak jobboldali fordulata után kerültek kapcsolatba, és az 1998-as választásokra készülő Fidesz gazdasági programját már Matolcsy jegyezte, aki a Direkt36 cikke szerint azzal keltette fel Orbán figyelmét, hogy az állami ösztönzésben látta a gazdasági növekedés kulcsát. Matolcsyból a választási győzelem után nem lett azonnal miniszter – Orbán akkor még a konzervatívabb iskolát képviselő Chikán Attilának adta a gazdasági miniszteri posztot, de másfél év után eljött Matolcsy ideje. Azokban a kétharmad előtti időkben viszont még kötötték a kormányt a valóság szabályai, amelyeket Matolcsy később már nem tekintett kötele